Meglepő őszinteséggel mesélt házasságáról Tóth Gabi

Krausz Gábor, Tóth Gabi
Vágólapra másolva!
Tóth Gabi négy éve találkozott először Krausz Gáborral, ma már egy családként élnek a kislányukkal. Valentin-napi blogjában hosszan ír arról, hogy mennyire szerelmes a férjébe, de a nehézségeket sem titkolja.
Vágólapra másolva!

A negyedik évfordulót ünnnepli Tóth Gabi és Krausz Gábor, ez idő alatt rengeteg minden történt velük. "Képzeljétek, én a mai napig szoktam nézegetni a Krauszomat alvás közben és olyankor mindig megállapítom, hogy milyen szerelmes vagyok a férjembe, másrészt lassan, tüzetesen átvizsgálom azokat a vonásait, amiket imádok benne. A szemének az ívét, a hosszú, sűrű szempilláit, amiért a nők százezreket adnak ki évente, neki meg csak úgy nő, a göndör fürtjeit. Ilyenkor azt is meg szoktam állapítani, hogy ennél a szerelemnél talán csak az a csodálatosabb, ahogy Hanniban is felfedezem ugyanezeket a vonásokat. Azt szoktam egyébként mondani, hogy a Krausz olyan szép, mintha én rajzoltam volna" - írta a szerelméről, de a nehézségekről is vallott.

"Na, de hogy kicsit felszálljon a rózsaszín csillámpónipuki felhő, mondok pár olyan dolgot is, amivel a világból ki tud kergetni, mert igen, ilyen is van" - írta, és elárulta, hogy legjobban az zavarja, mikor a férjétől megkérdezi, hogy épp mire gondol, és ő azt válaszolja, hogy semmire. "A másik ilyen tulajdonképpen akár össze is függ az előbbivel, hogy Gábor nagyon zárkózott ember, nehezen nyílik meg.

A kapcsolatunk elején még nehezebb volt, napokig rágtam magam, hogy vajon miattam van-e, de mostanra kicsit könnyebben kezelem. Persze most sem értem, mert én az ellenkezője vagyok, ami bánt, azt kiüvöltöm magamból, azt jónapot. Fél óra múlva már túl vagyok rajta. Én haragot sem tudok tartani. Gábor tud. Kettőnk közül ő a sértődékenyebb.

Csak akkor mondja el, mi a baja, amikor már túl van rajta, és akkor derül ki, hogy én nem is tudom, miről beszél. Az öröm sem látszik rajta soha, ami legalább ilyen bosszantó. Ő az a „belül bont pezsgőt" típus. Szóval nekem nehéz megértenem, hogy éppen milyen érzéseket rejt az általában rezzenéstelen faarca, de kénytelen vagyok elfogadni a tényt, hogy ez már feltehetően nem fog változni. Ahogy azt is nehéz elfogadni, hogy bár imádom a szarkasztikus humorát, de néha nem tudja, hogy hol a határ és olyankor át is lép rajta. Akkor pedig már nem vicces, hanem bántó, de ő úgy éli meg, hogy még vicces, és a végén ő sértődik meg azon, hogy én megsértődök..." - árulta el.