Bubiztunk egyet

Mai nappal elindult a Bubi közösségi kerékpár hivatalos tesztelése.

Egyelőre még csak nyilvános tesztüzemmel, de elindult a budapesti közbringa-rendszer. Kicsit drága, kicsit nehéz, de a miénk.

Bubiznak a lányok

A Bubik kipróbálására velünk tartott a life.hu két tagja is, hogy ne csak a maszkulin élmények gyűljenek. Íme a lányok élménybeszámolója:

Még ki sem fordultunk a Bubi-tárolóból, de máris világossá vált, hogy emelni és navigálni sem lesz elsőre egyszerű. Az előbbihez kellene egy kis izmot növeszteni, ami azért nem két perc, az utóbbit (a navigálást) viszonylag hamar meg lehet szokni, de az első pár méteren ijesztő. Ezt amúgy az első kerék fölé épített fix csomagtartó nehezíti, amitől nem látni, hogyan fordul a kerék, az elején engem nagyon zavart, hogy nem forog a „kosár” a kormánnyal együtt. Viszonylag nagy táskával indultam a tesztkörre, amelyet ugyan nem szorított oda az egyébként már most leharcolt állapotban lévő gumipók, de nem is akart leugrani a bringáról.

Eszter ismerkedik a Bubival. A nyereg magasságának állítása könnyen ment Fotó: Bácsi Róbert László - Origo

A kormányzásnál apróbb manőverek okoztak nehézséget az egyórás túra végén is, ráadásul még az alacsonyabb padkákat sem mertem megmászni a bringával, mert attól féltem, hogy nem tudok eléggé lendületet venni ahhoz, hogy gond nélkül feljussak. Lendületet venni meg nem olyan egyszerű ám, mert a Bubi – bármilyen könnyed a neve – kifejezetten lomha és nehéz járgány.

A csengő a lehető legrosszabb, aki kitalálta, biztosan nem próbálta ki, amit alkotott, ráadásul vizesen nem is ad ki hangot. A váltóval nekem nem volt bajom. Viszont a bringa súlya! Oké, hogy ne nem vagyok egy túledzett csaj, de azért ezt felcipelni az első emeletre is komoly kihívás lenne, pedig a sajátommal megoldom. Mondom, már a padkára feltolni sem egyszerű. Nem tudom, ki a célcsoport, de olyan, mintha a városnéző külföldiekre lenne kitalálva. Ja, és utólag is bocs, de máris megrongáltam egy bringát, mert sikerült rátámaszkodnom a kormányra rögzített információs táblácskára, amiről kiderült: csak egy kétoldalú ragasztócsík tartja a helyén…

Mengyán Eszter,főszerkesztő-helyettes

Szeretek bringázni, bár munkába általában tömegközlekedéssel járok. Nagyon jó ötlet a bubi, de a megvalósítással szerintem vannak gondok. Egyrészt iszonyú nehéz a bicikli, egyedül alig bírtam felvinni néhány lépcsőfokot. De ami a legjobban zavar, az a kormány és a táskatartó megoldása. Nagyon nehéz vele kanyarodni, mert bár a kerék arra megy, amerre én akarom, a táskatartó középen marad, ami iszonyatosan zavaró. Másrészt biztonságérzetem sem volt a biciklin, mert úgy érzem, túl nagy, és nem férek el szűkebb helyeken.

Barbara próbaképpen felcipelte néhány lépcsőn. Ez így ránézésre nem nagy kunszt, de ha egy 25 kilós cementeszsákot képzelünk oda, máris sportértéke van Fotó: Bácsi Róbert László - Origo

Tekerni sem volt könnyű egyáltalán – a mindössze 3 fokozatból az első nagyon könnyű, a közepes is, a hármas azonban már nehéz. Edzettek a combizmaim, de még engem is lefárasztott az egy órás tekerés. Ezek után egy magasabb patkára eszembe sem jutott felugratni. Annyira jó ötlet ez az egész, de nőként azért vannak prblémáim az új városi bringákkal.

Menyes Barbara, rovatvezető

Az EU fizette a kiépítés nagy részét, a Mol az üzemeltetésbe szállt be

2011. szeptember 21-én, az autómentes napon írták alá azt a szerződést, amelynek értelmében a rendszer létrehozásáért felelős BKK 900 milliós forintos uniós támogatást kapott a mintegy 1,1 milliárdos budapesti bérbringarendszer megvalósításához. Az 1100 darab kerékpár és 76 gyűjtőállomás éves üzemeltetési költsége 250 millió forint, a Mol – névadó szponzorként - ebből nettó 122 millió forintot vállalt magára, a fennmaradó költségeket a BKK fizeti. Évi 70 milliós bevétellel számolnak, így a fővárosnak évente mintegy 50 millió forintba kerülhet a Bubi működése. A budapesti közbringa ötlete 2009-ben merült föl először, akkor még úgy volt, hogy 2010 őszétől elindulhat a rendszer, és először ezer, majd ötezer forintos éves regisztrációs díjjal kalkuláltak.