Pálfi György: Megkeményedett a bőröm

Pálfi György a tavalyi év legsikeresebb magyar filmrendezője volt, aki Hukkle című első filmjével körbeutazta a világot, és több mint egy tucat nemzetközi filmfesztivál díjával tért haza. Új forgatókönyve, a Taxidermia megfilmesítése mégis komoly akadályba ütközött, amikor a Magyar Mozgókép Közalapítvány játékfilmes szakkuratóriuma egyetlen fillért sem szavazott meg a támogatására. Pálfi azonban nem adta fel, és külföldi befektetőket keresett. Meg is találta őket.

- Mennyiben lesz magyar film a Taxidermia annak fényében, hogy szinte kizárólag külföldi pénzből készül? Az ARTE vagy a Sundance kiköti-e, hogy milyen nyelven készüljön?

- Ha engedtük volna, hogy ez a film angol, német vagy francia nyelvű legyen, akkor már rég készen lenne. Mivel azonban a forgatókönyv Parti Nagy Lajos novelláin alapszik, és nagyon erősen kelet-európai történet, igazából egyfajta kelet-európai hitvallás, képtelenség lenne más nyelven, mint magyarul leforgatni. Ebben a döntésemben a producerek is egyhangúlag támogattak - annak ellenére, hogy ezáltal nehezebb volt pénzt szerezni rá külföldön, és a széles körű amerikai forgalmazásáról is le kell mondanunk.

- Műfajilag besorolható-e valamilyen kategóriába a Taxidermia? Azt már több helyen elmesélted, hogy három generáció sorsát öleli át, és a karakterek meglehetősen extrémnek tűntek az elbeszélésekből.

- Én remélem, hogy a nézők sokat nevetnek majd rajta. Azt is remélem, hogy kemény, brutális élmény lesz. Most válogatom épp a színészeket és a helyszíneket, és ha minden igaz, májusban már forgatunk. Operatőrnek Pohárnok Gergelyt kértük fel, akivel a Hukklé-t is csináltam.

Pohárnok Gergely a Hukkle forgatásán

- Biztosan sokat hallottad, hogy második filmet készíteni a legnehezebb. Nem tartasz az elvárásoktól?

- Érzem, hogy irtózatosan nehéz, de szerintem csak azért, mert nagyon sok időm volt a Hukkle befejezése óta. Ugyan a Táltosember című rövidfilmet szinte közvetlenül utána forgattam (a Jött egy busz... című szkeccsfilm részeként), és ezt én második filmemnek tekintem, úgy vettem észre, hogy mások nem annak veszik. Úgy tekintik, hogy a Taxidermia lesz a második filmem, és rengetegen mondták már, hogy nem fog sikerülni.

Jött egy busz... - Gálffi László mint a Táltosember

Erről a helyzetről Jiri Menzel Szeszélyes nyár című filmje jut szembe. Abban van egy jelenet, amikor azt mondják a kötéltáncosnak, hogy le fog esni, de ő csak csinálja tovább az attrakcióját. Akkor odamegy egy bácsi, és megrántja a kötelet, mire persze tényleg leesik az akrobata. Ez a helyzet minden filmnél előállhat, de a másodiknál tényleg nagyobb az esély rá. Bennem bujkál a félsz, de tudom, hogy filmet készíteni csak szabadon lehet. Azt már most tudom, hogy a Taxidermia nagyon más lesz, mint a Hukkle, ezért is foglalkozat. Ez egy dumás film, egy kreált világ, egy tragikomédia, sok számítógépes trükkel és izgalmas maszkokkal. Csak saját magamnak szeretnék megfelelni.

- A magyar filmszakma és azon belül is az MMKA felé nem érzel némi bizonyításvágyat vagy dacot? Nem akarod megmutatni nekik, hogy nélkülük is tovább tudsz haladni az utadon?

- Nem. Miután az ARTE és a Sundance támogatását megkaptam, a magyar koprodukciós alap is hozzájárult a költségvetésünkhöz, tehát most már a Magyar Mozgókép Közalapítvány pénze is benne lesz a produkcióban. Visszatekintve pedig úgy látom, hogy döbbenetesen "helyes fiúcska" voltam egy fél évvel ezelőtt, amikor beadtam nekik a pályázatom. Nagyon megkeményített ez az időszak, és a "nagyon akarás", amivel végül sikerült előremozdítani a projektet. Ők el akarták dönteni valamiről, amiben én hittem, hogy nem kéne benne hinnem. Én pedig nem fogadtam el az ő pedagógiai szándékkal meghozott ítéletüket. Még mindig előfordulhat, hogy a végén igazuk lesz, és leesem a kötélről, de akkor is meg kell próbálnom. Ha egyszer megy egy szekér, akkor azt hajtani kell tovább. Végül is ez az egész hercehurca igazából csak egy dologra volt hatással: az én világlátásomra. Megkeményedett a bőröm.

Gy. D.