Woody Allen évi egy filmet készít. Clint Eastwood néha évi kettőt. Fiatalabb kollégáiknak ellenben gyakran hat-hét évbe is beletelik kreatív víziójuk megvalósítása. Néha egyszerűen a nagy sikerben elszáll az ihlet, máskor kicsinyes küzdelmek akadályozzák a tehetség további kibontakozását. Áttekintjük azon izgalmas rendezők névsorát, akik hosszú kihagyás után idén végre visszatértek és azokét is, akiknek már épp ideje lenne.

Akik idén visszatérnek/visszatértek:

Paul Thomas Anderson

Forrás: [origo]
Daniel Day-Lewis és Paul Thomas Anderson a Vérző olaj forgatása közben


A Boogie Nights című több évtizedet felölelő, mégis dinamikus és vibráló pornókrónika kapcsán "csak" az új Scorsesenek kiáltották ki, a Magnólia és a Kótyagos szerelem már kult-rajongótábort szerzett a most 38 éves rendezőnek. Utóbbi két film békaesőstől és romantikázó Adam Sandlerestől kimeríti a "gyűlölöd vagy imádod" kategóriáját, legújabb filmje, a Vérző olaj kapcsán azonban már senki sem kételkedik tovább a PTA-varázsban. A megfilmesíthetetlennek tartott Olaj! című regényt 5 évbe telt vászonra vinni, de a várakozás megérte - egész másképp nézünk azóta egy pohár milkshake-re.

Eddigi csúcsteljesítmény: Vérző olaj      

+ + +

Kimberly Peirce

Forrás: [origo]
Kimberly Peirce és Ryan Philippe a Stop-Loss forgatása közben


Kimberly Peirce olyannyira elkötelezett volt Brandon Teena, a transznemű tini történetével kapcsolatban, hogy kétszer is nekifutott, előbb rövid-, majd nagyjátékfilmes formában. Utóbbi a független filmek tündérmeséje, hiszen a null-költségvetéstől az Oscar-pódiumig menetelt. Elsősorban Hilary Swank zsebelte be az elismeréseket, de Peirce érzékeny és intelligens rendezése nélkül ez a film nem emelkedett volna ki a B-kategóriás fesztiválok műsorából. Ezt követően a rendezőnő William Desmond Taylor némafilmsztár élettörténetét készült megfilmesíteni Annette Bening, Hugh Jackman és Ben Kingsley főszereplésével (Silent Star), de költségvetési problémák miatt az ötlet dugába dőlt és Peirce csak idén, kilenc évvel A fiúk nem sírnak sikere után jelentkezett új filmmel. A Stop-Loss némileg meglepő témaválasztás egy női rendezőtől, de a tehetséges fiatal színészek segítségével sikerül némileg új életet lehelnie a háborús film elcsépelt műfajába.

Eddigi csúcsteljesítmény: A fiúk nem sírnak

+ + +

Baz Luhrmann

Forrás: [origo]
Baz Luhrmann az Australia forgatása közben


Ausztrál színészekből túlkínálat van Hollywoodban, az viszont ritka, hogy az ötödik földrészről egy film fusson be nagy karriert. A Kötelező táncok-nak ez mégis sikerült és rendezője rögtön hatalmas sztárokkal duzzasztotta trilógiává a harsány színkavalkáddal operáló szerelmi történeteket. Ambíciókban nem volt hiány, hiszen a "vörös függöny" trilógia második darabja máris minden idők legismertebb love storyja, a Rómeó és Júlia modern változata volt, míg a Moulin Rouge! U2 és Elton John slágerekkel forradalmasította a musical műfaját. Luhrmann ekkor találta meg múzsáját, Nicole Kidmant, aki leszerződött egy közös Nagy Sándor filmbiográfiához is, aminek előkészítése hosszú évekig lekötötte Luhrmann energiáit. Végül Oliver Stone balul elsült ellenprojektje hiúsította meg a tervet, de közben mégis hét év eltelt, de idén télen végre jön az új Luhrmann-eposz (Australia), ismét Nicole Kidmannel, ezúttal az Elfújta a szél stílusában.

Eddigi csúcsteljesítmény: Rómeó és Júlia

+ + +

Erick Zonca

Forrás: [origo]
Erick Zonca a Julia forgatása közben


Ígéretes rövidfilmek után a francia Zonca első egész estés filmjével a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában találta magát, ahol hagyományosan túlteng a szociális érzékenység, így a lille-i angyalok a legjobb dobbantóról ugrottak a világsiker felé. Az Élet, amiről az angyalok álmodnak olyan bemutatkozó film, amiről leginkább minden kezdő rendező álmodik: szívhez szóló, de realista történet izgalmas sorsokkal és példás színészvezetéssel. Egy év múlva, a mindössze hatvanöt perces Le petit voleur meg sem tudta közelíteni a zajos sikert és a fesztiválkörök után inkább televíziós forgalmazásra adták el. Zonca ezt követően nem siette el a következő munkáját és saját bevallása szerint az alkohollal is meggyűlt a baja, csakúgy mint aktuális hősnőjének, Juliának (Tilda Swinton). Az ambíciózus, amerikai hagyományokat újraértelmező road movie nem aratott osztatlan sikert az idei berlini filmfesztiválon, de izgalmas és örömteli visszatérés a francia művésztől.

Eddigi csúcsteljesítmény: Élet, amiről az angyalok álmodnak

+ + +

A többiek:

A 24 éves korában csodagyereknek kikiáltott Harmony Korine különleges debütálása (Gummo) és a Dogma-mozgalomhoz való hozzájárulása (Julien Donkey-boy) után nyolc évet töltött a kábítószerek mámorában és tavaly tért vissza a rendezéshez. Rovatunkban 2:1 az arány arról, hogy bár ne tette volna, illetve, hogy a Mister Lonely valahol nagyon mélyen egy remekmű.

Forrás: [origo]
Harmony Korine és Samantha Morton a Mister Lonely forgatásán


Jóval egyértelműbb viszont az ítélet Tamara Jenkins (Beverly Hills csórói) kilenc éves szünet után való visszatéréséről, az Apu vad napjai-ért még a legjobb forgatókönyvírói Oscarra is jelölték a rendezőnőt.

Rögösebb az útja kanadai kolléganőjének, Mary Harronnak, aki jó, ha ötévente össze tud hozni egy mozifilmet és az Amerikai pszichó-t kis híján el is happolta előle Oliver Stone. Szerencsére nem így történt, és tavaly a The Notorious Bettie Page-dzsel is bizonyított, közben pedig jobbnál-jobb tévésorozatoknál (Sírhant művek, The L Word) vendégrendezősködött.

Forrás: [origo]
Mary Harron a The Notorious Bettie Page forgatása közben


Frank Darabontról egy időben azt tartották, hogy az új Spielberg lehet és A remény rabjai óriási sikere után a Halálsoron-nal sem engedett sokat a színvonalból. A Mi lenne, ha? című Jim Carrey-s giccs azonban orbitálisat bukott és Darabont hat évig nem rendezett újra. Tavaly visszatért a Stephen King adaptációkhoz és ezúttal egy igazi horrorral (The Mist) állt elő, ami méltatlanul, de szintén elhasalt az amerikai kasszáknál.

Horrorral (Shadows) tért vissza hét év kihagyás után az zseniális Eső előtt macedón rendezője, Milcho Manchevski is. Időközben Dust címmel rendezett még egy felejthető western-drámát, majd a Drót című tévésorozat egyik epizódját vállalta el.