Csányi Sándor: Egyelőre könnyű jófejnek lenni

"Bemegyek a munkahelyemre, ahol az ország legjobb csajai azt játsszák, hogy szerelmesek belém és ezért egy csomó pénzt kapok... minden normális férfi meglincselne ezért." Az ország legnépszerűbb férfiszínészének most különösen jól mennek a dolgai. Csütörtök óta vetítik a mozik a Poligamy című új filmjét, amelynek viszontagságos forgatási körülményeit a fenti mondatban vázolta, közben a világ legjobb szerepét próbálja a Radnótiban. Még utálni sem lehet mindezért, mert annyira szerényen és alázatosan kezeli a sikert. Csányi Sándor egy hét múlva lesz 34 éves, és keresi a stratégiát arra, hogyan lehet hosszútávon boldognak maradni a színészi pályán. Interjú.

- Olvastam rólad, hogy ha nagy öröm ér, akkor csinálsz magadról egy képet. Utoljára mikor fotóztad le magadat?

- Most próbáljuk a Boldogtalanok-at, amiben a világ legjobb szerepét játszom. Nagyon nehéz, megdöglök bele, de én még ilyen gyönyörű színdarabot az életben nem próbáltam. A Poligamy olyan lett, amilyennek szerettem volna. Nem tudom, volt-e ilyen állapotom színészileg, hogy ennyire jó minden. Tavaly csináltuk Török Ferivel az Apacsok-at, előtte Bagossyval az Asztalizené-t, tehát a színház évek óta tök jól működik. A Kaméleon-t is bírtam. Most fotózkodnék gyakran.

- Goda Krisztina mondta a Marie Claire-ben, hogy talán egy kicsit magányosabbá tett téged a siker. Ez mennyiben igaz?

- Magányossá teszi az embert, mert ha belegondolsz, ott van egy étterem, ül benne harminc ember, bejön a harmincegyedik, leül, és egyből a közösség része. Ha bejön valaki, akit folyamatosan látnak a tévében, abban a pillanatban ki van rekesztve amiatt, hogy bámulják. Ez egy viszonylag nehéz dolog, hogy az embert folyamatosan bámulják, ettől állandóan azt érzed, hogy valamit kell csinálni, kell szerepelni, és az fárasztó. Próbálsz nem szerepelni, de nem tudsz mit csinálni, hogyha bámulnak, muszáj valami arcot magadra tenni, mert nem tudsz eltűnni, anélkül, hogy kimennél külföldre, mert ott ez megszűnik. De ezt akartam, úgyhogy tök rendben van. Nekem még mázlim is van, mert szeretnek. Azt gondolom, hogy Győzikének eggyel szarabb bemenni bárhova, vagy lehetne még mondani hetven embert. Nem volt olyan dolog, ami miatt nagyon utálnának. Azt bírom még a jelenlegi állapotban - kicsit a Krétakörre visszatérve -, hogy nekem nagyon passzol, hogy játszom egyet a Madáchban, egyet a Radnótiban, és aztán utána meg átmegyek a TÁP Színházba Minden rossz varieté-t csinálni. És akkor csináljuk Szásszal (Szász János, a Boldogtalanok rendezője - a szerk.) a Boldogtalanok-at, előtte meg voltam a Szombat esti láz-ban. Megbolondulnék, ha mindig romantikus vígjátékokban játszanék, de akkor is megbolondulnék, ha mindig művészfilmet vagy művészdarabokat csinálnék. Nem hiszek abban, hogy van A művészet és van A közönségfilm, az egyik nagyon értékes, a másik teljesen értéktelen. Hogy az egyik nézhetetlen, a másik meg igénytelen. Szerintem ezeket el kell felejteni. Emlékszem, hogy Latinovits Zoltán is elment a szilveszteri kabaréba kuplékat énekelni, és nem éreztem azt, hogy ezzel a színészkirály renoméja bukott volna. Akkor bukott volna, hogy ha tökrészegen állít oda és nem tudja a szöveget, de ha valaki elmegy és jól megcsinálja, akkor az rendben van. Igenis dolga egy színésznek a szórakoztatás.

- Sokáig ellenálltál a tévé csábításának, de aztán tavaly mégis elmentél egy kicsit táncikálni az RTL Klubba. Mit szólt ehhez Nagy Zsolt barátod?

- Egyáltalán nem örült neki, nagyjából el is küldött a faszba, de aztán azt gondoltam, hogy ez az én életem, és azt csinálok, amit akarok, csak csináljam meg jól. Tulajdonképpen az is arról szólt, hogy valamiféle produktumot létre kell hozni. Ha még egyszer lenne, nem mennék el, mert nem éreztem igazán jól magam, nem az én világom. De nem túl szép dolog az embernek beleszarni a saját fészkébe: bevállaltam, megcsináltam, megkaptam érte a fizetésemet, úgyhogy egy szavam sem lehet. Voltak részei, amiket lehetett élvezni. A meló részét élveztem, ha most bármiben kell táncolnom, egészen más érzés. Az, hogy egy színésznek meg kell tanulni táncolni és azt elő kell adni, tiszta. Az, hogy mindez egy kereskedelmi tévében történik, azzal a körítéssel, ami egy kereskedelmi tévének a sajátja és elengedhetetlen része, azzal nagyon nehezen tudtam mit kezdeni. De folyamatosan az arcodban volt egy kamera, és meg kellett tanulni helyenként frappánsakat mondani, akkor is, amikor éppen nem jutott az eszedbe semmi. Volt hozama, és tényleg kaptam érte egy csomó pénzt.

Csányi Sándor és Tenki Réka táncjelenete a Poligamy-ban

- Medveczky Ilonával volt pár szóváltásotok a bulvársajtóban...

- Nem voltak szóváltások, ő bántott engem, én pedig nem akartam rá válaszolni. Ha nem szeret engem, mondja nyugodtan. Szerintem gáz ilyenre válaszolni.

- Egy csomó neves rendezővel dolgoztál már Mundruczó Kornéltól kezdve Szász Jánoson át Szabó Istvánig. Van olyan magyar rendező, aki még kifejezetten érdekelne?

- Mundruczóval nagyon jó volt dolgozni, és én nagyon bírom a filmjeit. Viszont pont nemrég beszélgettem valakivel arról, hogy nekem már nem való a Delta, annyira különváltak az útjaink Kornéllal. Vagy nem tudom, mit tudnék kezdeni Tarr Bélával. Magyarországon úgy szokott lenni, hogy ha valaki bekerül a mainstreambe, akkor az úgynevezett művészfilmesek automatikusan kizárják a csapatból. Csak az maradhat bent, aki nem szerepelt reklámban, nem szerepelt televízióban és nagy költségvetésű filmben.

- Vagy pedig ironikusan használják azt a színészt.

- Igen. Például Dézsa (Hegedűs D. Géza - a szerk.) tök jól kitalálta, hogy elment a Taxidermiá-ba, meg ide-oda, és eljátszotta saját maga karikatúráját. A Taxidermiá-ban kurva jó volt, és a Szezon-ban is.

- Mondtad egyszer, hogy "Kelet-Európában az idősebb generáció jelentős része az elszalasztott lehetőségei miatt boldogtalan". Látsz olyan példákat magad előtt, hogy lehet magyar színészként méltósággal megöregedni?

- Törőcsik Mari, Haumann Péter. Őket látom. Azt nem tudom, hogy hogy lehet boldognak maradni. Most harminchárom éves vagyok, és elkezdett érdekelni, hogy hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy az ember boldog legyen. Az, hogy ha az ember föltesz mindent a színházra, biztos, hogy nem jó. Törőcsik Marival találkoztam, de szerintem ő ilyen zseniféle, és az úgy nem ér. Neki könnyű, mert akármit csinál, minden működik. Nem tudom, mit fogok csinálni, amikor egyszer csak nem hívnak, nem én leszek a nemtudommicsoda. Ki kell találni akkorra valami jó stratégiát. Az iskola is ezért volt, hogy elindítsak más dolgokat, amikben örömömet lelem.

Csányi Sándor | Fotó: Hektor

- A színművészetin nem akarnál tanítani?

- Tanítani ilyenkor még nem lehet, tanársegédnek elhívják az embert. Kocsis Geri is elment, Bodó is, de általában rendezőket hívnak tanársegédnek. Érdekelne, de játszom havi huszonötöket, és ha van egy szabad estém, akkor elmegyek színházba, megnézem a többieket, és ahogy felmegy a függöny, én már el is kezdek viszketni, hogy de jó lenne fönt lenni. Tényleg nagyon jó dolog játszani. Olyan, mint amikor az úszó becsapódik a vízbe, és hirtelen csönd van, és azt érzed, hogy most jó az élet.

- Ha megnézzük a nálad kettővel idősebb generációból, mondjuk, Cserhalmit, az látszik rajta, hogy eléggé kiábrándult már az egészből. Vagy Kamarás Iván, aki csak eggyel idősebb nálad, most fogta magát, és elment Amerikába nyelvet tanulni. Sok a riasztó példa.

- A világ minden részén úgy megy, hogy azt mondják, de jó színésznek lenni, miközben tíz színészre gondolnak, és van kétezer színész, mondjuk, Magyarországon. Többségük nem feltétlenül játszik nagyokat, vagy vidéken van és nem ismerik annyira, vagy nem filmezik. Mondják, hogy Hollywood milyen jó hely, mert van tíz ember, akinek bejött, de van még egy csomó ember Los Angelesben, aki pincérkedik és castingra jár, akire azt mondom, hogy kábé boldogtalan.

- A Poligamy-ban van az a remek jelenet, amikor a szappanopera-színészek panaszkodnak egymásnak, hogy mekkorákat játszottak régen. Gondolom, te is gyakran kerülsz olyan helyzetbe, hogy színészek keseregnek körülötted. Te olyankor nagyon csöndben vagy?

- Ha próbálnék egyetérteni velük meg sajnálkozni, az rettenetesen álszent dolog lenne. Most én mit tudok sajnálkozni, amikor tök jó színházban vagyok, folyamatosan jókat játszom, folyamatosan filmezek? Nekem mázlim volt. Az, hogy a Kontroll bejött, mázli volt. Én abban nem nagyon csináltam semmit. Nem voltam magamnál effektíve, arra mentem, amerre Nimród rugdosott. Nimród szupertehetséges pali, de azt, hogy az a film bejött, a mai napig nem értem. Mi a francért érdekel bárkit is öt leszakadt ellenőr?

- Rosszul esett, hogy Antal Nimród nem hívott el a Predators-ba?

- Nem. Ott van egy viszonylag jól működő szakszervezet, és nagyon meg kéne Nimródnak indokolni, hogy amikor van 18 ezer színész, aki körülbelül úgy néz ki, mint én, csak lovagol, táncol, beszél rendesen angolul, akkor pontosan miért is a kelet-európai fiú kell oda. Találkoztunk nyáron, és mint mindig, most is elmondta, hogy van valami film, és majd azt csináljuk meg együtt...

Antal Nimród és Csányi Sándor a Kontroll forgatásán

- Neményi Ádám nyilatkozta, hogy jövő nyárra tervezi az S.O.S. Szerelem! 2-t. A te részvételed ebben mennyire biztos?

- Erről még nem tárgyaltunk, nincs még könyv. Az S.O.S. egy olyan film volt, amiért nagyon bántottak. Jó időszak volt, szerettem csinálni, hittem benne, vállalom. Szakmailag van egy csomó baja, és például Nagy Zsoltitól kaptam is a pofámra rendesen. Konkrétan az anyámba elküldött, hogy milyen szar vagyok benne.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Például bírtam az Elégiá-t és a Megtört ölelések-et. Idegesítő Almodóvarban, hogy a tizennyolcadik olyan filmet csinálja, ami tulajdonképpen valamitől mégse, és közben mégis. Meg kell bolondulni attól, hogy van egy ilyen szeretkezős jelenet a Penélope Cruz meg a csávó között, és azt úgy ábrázolja, hogy látjuk az arcukat, és mosolyognak közben. És ezt még nem találta ki senki idáig. Ettől meg tudok őrülni, hogy nekem miért nem jutott eszembe ez eddig?! Mindig kandallót látunk meg medvebőrt, vagy van cici, vagy nincs cici, ahelyett, hogy mutatnának két arcot, akik vigyorognak, mint az állat. És ettől úgy átjön, hogy nekik milyen jó, és utána megcsinálja, hogy az öreg faszinak ráhúzza a lepedőt a fejére. Tényleg zseni. Közben meg nem tudom, hogy mi a film vége. Tökön szúrom magam, hogy miért ez a vége, hol van itt a vége?!

__________

Köszönet Danyi Orsinak, valamint Csillag Marcinak és az M étterem munkatársainak a helyszín biztosításáért.