A féktelen fantáziával megáldott Terry Gilliam közel két évtizeddel a 12 majom után egy újabb sci-fivel mutatkozik a velencei versenyprogramban. A kétszeres Oscar-díjas Christoph Waltz főszereplésével készült, az élet nagy kérdéseit feszegető The Zero Theoremet a rendező a zseniális Brazil modernkori párdarabjának szánja. Új klasszikus született?

A The Zero Theorem tökéletes kudarc. Az a fajta film, amely képtelen megteremteni a mozi alapvető illúzióját: egy pillanatra sem hittem el, hogy a vásznon a történet szereplőit látom, és nem idételn jelmezekben szerencsétlenkedő színészeket. A főhősök állítólagos dilemmái helyett csak olyasmiken tudtam morfondírozni, hogy vajon mivel töltötte a szabadidejét Christoph Waltz és Mélanie Thierry a bukaresti forgatás alatt, illetve, hogy milyen rendes gyerek ez a Matt Damon, hogy már másodszorra vállal el – feltehetően szívességből - egy nulla szerepet Gilliamnél.

Christoph Waltz a The Zero Theorem című filmbenForrás: Venice Film Festival

Az első, ami szembetűnő, hogy milyen szegényes és ronda a film képi megvalósítása. A rendező nyilatkozta, hogy évtizedek óta nem forgatott ilyen kevés pénzből, és bár mások tudnak alacsony költségvetéssel korrekt kiállítású sci-fit csinálni (Kocka, Találmány), Gilliam látszólag képtelen kordában tartani a fantáziáját. Egy román templombelsőt és ötven méternyi lepukkant utcát nem lehet elpasszolni a jövő Londonjaként. A zeneválasztás is kínos: 2013-ban csak akkor szabad a Radiohead Creep-jének bossanova-feldolgozását rakni egy végefőcím alá, ha az a film a Radio Café aranykoráról szólt.

Christoph Waltz a The Zero Theorem című filmbenForrás: Venice Film Festival

A szegényesség a The Zero Theorem gondolatiságára is jellemző. Gilliam nem kevesebbet vállal, mint hogy a modern ember életének értelmét és boldogságának forrását kutassa, illetve olyan kérdéseket feszegessen, mint hogy lehet-e a többiektől elzártan funkcionálni az internet által összekötött társadalomban. Hogy az idős mester milyen sekélyes és banális válaszokkal szolgál ezekre a felvetésekre, azt tapintatból inkább ne is firtassuk. Mindenesetre elszomorító, hogy Gilliam ezt a filmet a zseniális Brazil párdarabjaként emlegeti.

Mélanie Thierry a The Zero Theorem című filmbenForrás: Venice Film Festival

A magánéleti szálon talán lehetett volna valamennyit javítanim ha a főhős vágyai tárgyának szerepét nem Mélanie Thierry-re osztják. A francia színésznő képességei sajnos nem fejlődtek a Babylon A. D. óta, ebből az elbüvölőnek szánt karakterből is csak egy harsány, idegesítő hárpiát tud faragni. Egyetlen érvet tudnék felhozni amellett, hogy nem totális időpazarlás a The Zero Theorem megtekintése: egyelőre ez az egyetlen film, amelyben nyuszifogakkal felszerelt kopasz Tilda Swinton rappel.

Christoph Waltz és David Thewlis a The Zero Theorem című filmbenForrás: Venice Film Festival

Teljesen érthető Terry Gilliam frusztrációja. A notóriusan balszerencsés rendezőben buzog az alkotókedv, de a képregényadaptációk és egyéb franchise-ok uralta Hollywoodban már rég nem hajlandó senki sem finanszírozni az ő kockázatos agymenéseit. Annyit azonban tehetne, hogy a rendelkezésre álló forrásokhoz igazítja az új vízióit (mint ahogy tette például a Tideland esetében), és nem szennyezi be a filmográfiáját egy The Zero Theorem-szintű baklövéssel.