Önzés hátráltatja a világkereskedelmi alkut

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) globális tárgyalásai több mint négy éve kezdődtek Dohában (Katar), azzal a céllal, hogy segítenek a szegény országoknak a fejlődés útján, a gazdag országok farm-támogatásának megvágásával és kereskedelmük számára új piacok nyitásával. A WTO által eredetileg 2004-re tervezett megállapodásra kevés esély mutatkozik; a gazdag és szegény nemzetek egymást hibáztatják a patthelyzet miatt.

Az elmúlt 50 év során a világkereskedelmi tárgyalások új piacokat nyitottak a gazdag országokban, és a kereskedelem a gazdasági növekedés motorjának bizonyult. A világkereskedelem pénzben kifejezett forgalma, például 1990 óta több mint megduplázódott. A kudarc lényegében ennek az ötven éves fejlődésnek a végét jelezheti. A lendület egyébként akkor lassult le, amikor a fejlődő országokat is bevonták a folyamatokba.

Egyes érintettek azt mondják, a megbeszélések olyan hibásak, hogy legjobb lenne azokat teljesen feladni. Ahogy azt egy szakértő mondta: "A tárgyalások most nem egy jó alku esélyét, hanem egy rossz alku árnyait mutatják. A megbeszélések összeomlása jobb kimenetel lenne, mint bármi más; ugyanis a jelenlegi ajánlatok a katasztrófához vezető receptek, amelyet a fejlődő országoknak nem szabad aláírniuk."

Jelzés értékű, hogy a kereskedelmi tárgyalásokon beállt válság kellős közepén, az USA kereskedelmi tárgyalóját, Robert Portmant a Bush-kormányzat kinevezte az Igazgatási és Költségvetési Iroda fejévé. A lépésre széles körben úgy tekintettek, mint a kormányzat prioritásának eltolódására a belföldi ügyek felé. Az Európai Bizottság pedig bejelentette, hogy nem tesz további reformokat közösségi mezőgazdasági irányelvében, anélkül, hogy viszonzásul érdemi vámtarifa-csökkenést tapasztalna az ipari termékek és a szolgáltatások terén. Ami ennél is fontosabb, a WTO főigazgatója, Pascal Lamy nemrég visszavont egy tervezett miniszteri szintű találkozót, amelyet a vámtarifák, a mezőgazdasági termékek és az ipari késztermékek támogatásának csökkentése érdekében tartottak volna.

Kemény kritikák

A kereskedelmi tárgyalásokat keményen kritizálták majd minden oldalról. India vezető kereskedelmi tárgyalója, Kamal Noth azt nyilatkozta, hogy nincs miről beszélni, ha a fejlesztésre szóló mandátumot megszegték és kényszert akarnak alkalmazni. "A rossz alkunál az is jobb, ha nincs alku" - mondta, ami azóta egyfajta jelmondattá vált a fejlődő országok tárgyalóinak körében. Az afrikai kereskedelmi miniszterek figyelmeztettek, nem fogadnak el olyan megállapodást, amely mellőzi Afrika problémáit. A nagy agrár-exportőrök Ausztráliából, Új-Zélandból és az Egyesült Államokból sem gondolják úgy, hogy az, ami az asztalon van, javítani fogja külföldi piacra jutási feltételeiket. Az európai és amerikai szolgáltatók dühösek, hogy a WTO-tárgyalások a mezőgazdaságra összpontosítanak, és vonakodnak megállapodásra jutni, hacsak nem látnak tiszta hasznot gazdaságuk számára.

Azon országok, amelyek csak kis szereplői a világpiacnak, mélységesen aggódnak a lehetséges következmények miatt, ha saját kis piacukat ki kell nyitniuk a növekvő import előtt. Aggodalmaikat egy sor gazdasági jelentés támogatta a Doha-forduló lehetséges eredményeiről a Világbanktól, az ENSZ-től és egyéb agytrösztöktől. Minden jelentés egyenletesen zsugorodó hasznot jósol a fejlődő országok számára.

A Világbank az utóbbi néhány évben drasztikusan csökkentette becsléseit a Doha-forduló lehetséges pénzbeli hasznát illetően. A konkrét anyagi előny, a 2003-as kezdeti 500 milliárd dollárról, 2005-ben 96 milliárd dollárra csökkent, amiből csupán 16 milliárd gazdagítana néhány fejlődő országot, mint Kína és Brazília; a fennmaradó 80 milliárd dollár a fejlett világ haszna lenne. Emellett az ENSZ azt jósolja, hogy a fejlődő világ további 63 milliárd dollár veszteséget lesz kénytelen elkönyvelni állami bevételeiben a fejlett világból importálandó, ipari termékek vámtarifáinak csökkentése miatt. A merész ígéretek, amelyeket Cancún-ban (Mexikó) 2003-ban tettek, jelzik, hogy az aktuális javaslatok nagyon keveset tudnának elérni a fejlesztésben. Az egész fejlődő világban üzletek, kereskedelmi egyesületek, farmerek és kormányok fejezték ki félelmeiket a helyi mezőgazdasági termelés kiszorítása, gyárak bezárása, állások tömeges megszűnése, és az elvesző állami bevételek miatt.

Fotó: MTI

A WTO-megbeszélések értékcsökkenése nem meglepő. A legtöbb állam nem érdekelt a vámtarifák radikális csökkentésében, amelyet néhány fejlett és még kevesebb fejlődő ország erőltet. "Minden politika lokális jellegű" - ez az igazság a WTO-tárgyalók előtt is kezd világossá válni. Az ellentmondásokat a globális szinten megígért előnyök és a sokkal bonyolultabb, helyi realitások között egyre nehezebb és nehezebb megmagyarázni. Az emberek szerte a világon elővigyázatossá válnak azzal kapcsolatban, hogy a kereskedelmi és pénzügyi liberalizáció miként hat mindennapi életükre. Egyes elemzők szerint a Doha-forduló már az esélyét sem mutatja egy esetleges megegyezésnek. A szkeptikusok (?) szerint új kezdetre, új tárgyalásokra van szükség, amelynek középpontjában az emberek életkörülményeinek javítása áll, és valóban elég térről gondoskodik a szegény országok gazdaságfejlesztése számára.