Teljes a bizonytalanság a tengerentúlon

Neves amerikai közgazdászok rémálma manapság, hogy a gazdaság helyzetéről és az Egyesült Államok gazdaságának jövőbeni kilátásairól kérdezik őket. Hiába a sok pozitív hír és pillanatnyilag kedvező adat, senki nem meri mondani, hogy vége a válságnak és beleremegnek abba, hogy még mi lehet, ha valami hirtelen elromlik. Mi történhet Amerikával, ha mégsem a legjobb forgatókönyv érvényesül?

Az elmúlt pár hónapot a bizonytalanság légköre lengte be: világszerte emelkedtek a tőzsdék, módosítottak a GDP adatokon, és nőtt a fogyasztói bizalom, miközben még mindig állások szűnnek meg, nőnek a kormányzati deficitek, és a lakosság katasztrofálisnak látja pillanatnyi helyzetét. Nem csoda, hogy senki sem meri kimondani, hogy már vége a válságnak.

Ez a bizonytalanság különösen az Egyesült Államokban érezteti hatását, ahol az elemzők nem jutnak dűlőre arról, hogy tulajdonképpen merre halad a gazdaság. Beszélnek V, U, vagy W alakú fellendülésről is, de a teljes csőd sincs kizárva. Kitűnő példa erre gyakorlatban, hogy mekkora találgatás volt a központi bank szerepét betöltő amerikai Federal Reserve (Fed) kamatdöntési tanácsülése előtt.

Az eltérő nézetek között fellelhető volt olyan, aki a pillanatnyi kamatráta megtartását várta, ami történelmi mélyponton 0,0-0,25 százalék között volt. Ők a gazdaság további, tartós élénkítése miatt tartották ezt szükségesnek. Nekik mondtak ellent azok, akik az inflációtól való félelem miatt azonnali emelést szorgalmaztak. Végül a kamattartóknak lett igaza (maradt a 0,0 százalék), de evvel korántsem sikerült eloszlatni minden viharfelhőt.

Még minden (rossz) lehetséges

A gazdasági válság okozta kihívásra csak úgy tudtak megfelelni Washingtonban, hogy hatalmas mennyiségű pénzösszegeket öntöttek a gazdaságba és támogatták a bankokat. Az élénkítésnek azonban meg kell fizetni az árát, a bedöntött gigászi mennyiségű pénz jelentős inflációs fenyegetést generál, ezért a segélyeknek a piacokról való kiszívása jelentheti a következő kihívást.

Az infláció ellensúlyozásának eszköze lehet majd a gyorsabb kamatemelés. Ezt most nem kezdte el a Fed, de vannak, akik már a nem túl távoli jövőben 7,5 százalékos amerikai alapkamatot vizionálnak.

"Amikor a Fed elkezd emelni - amit valószínűleg csak következő év közepe táján tesznek meg -, nagy út lesz előttük és sokakat meg fognak lepni azzal, hogy milyen gyorsan haladnak." Ezt már Michelle Girard mondta a Royal Bank of Scotlandtől, aki jövőre "csak" 5 százalékos kamattal számol. A kamatemelés kérdése azonban egy igazi gordiuszi csomó, és ennyivel nem lehet elintézni.

A magas kamatok visszafogják a befektetést, és így kettétörhet az a növekedési pálya, ami most körvonalazódik. Külföldön pedig megszűnhet minden kereslet az állampapírok iránt, hiszen egy 7 százalékos hozamú amerikai államkötvény nem csak gazdaságos, hanem már kockázatos is. De azok a régiók, amelyeknek nem megy annyira a talpra állás, mint az USA-nak, hiába kérnek mértékletességet, a költségvetési kilátások Barack Obama amerikai elnök kormányában is mindent felülírhatnak.

A szeptember 30-án záruló pénzügyi évben a szövetségi költségvetés várhatóan 1800 milliárd dollár hiányt fog mutatni, ami horribilis összeg, de még így sem tartalmaz minden kiadást a különböző élénkítő programok miatt. A kormánynak napokban kiadott költségvetési jelentése szerint a GDP arányos államháztartási hiány most 40 százalék körül mozog - írta meg az International Herald Tribune.

A jelentés szerint ez a szám 2019-re elérheti a 76,5 százalékot, ami Európában nem lenne sok, de az Egyesült Államokban hatalmasnak számít és reálértékben is óriási. Nem adnak megnyugvásra okot a foglalkoztatási adatok sem. A jelenlegi munkanélküliségi ráta 9,4 százalék körül áll és ez decemberre sem fog változni. Valójában még 2011-re is 8 százalékos adatra számítanak.

A válságban több mint 7 millió munkahely veszett oda és a fogyasztók eddig nem látott mértékben fogták vissza kiadásaikat. A nagyobb kereslet nélkül viszont szinte lehetetlen normalizálni a helyzetet az USA-ban, de most még egyértelműen a megtakarítási szándék dominál az átlag háztartásokban.

A felhalmozást tovább erősíti, hogy még könnyedén lehetnek elbocsátások és a válság kiindulópontjában, az ingatlanpiacon se rózsás a helyzet. 3 400 milliárd dollár az értéke azoknak a jelzálogoknak, amik veszélyben vannak, mivel a garanciaként ajánlott lakossági ingatlanok kevesebbet érnek, mint maga a hitel. Ez összesen 15,2 millió ingatlant érint, de az esetleges árcsökkenés további 2,5 millió otthont taszíthat bele a szakadékba.

Amerika ostrom alatt

Nem könnyíti a kongresszusi képviselők helyzetét az sem, hogy szinte ostrom alatt állnak a külvilágtól. Az Egyesült Államok kénytelen vele szembesülni, hogy befolyása a nemzetközi színtéren már korántsem akkora, mint pár évvel ezelőtt. Leginkább itt is a gazdasági gondok gyötrik az országot.

Hosszas egyeztetések ellenére Washingtonnak még mindig nem sikerült kialakítania, főleg európai, partnereivel egy egységes szabályozási csomagot, ami rendbe szedné a pénzügyi szektort, és még nagyobb gond, hogy a hagyományos amerikai-európai gazdasági tandem kezd háttérbe szorulni.

A Nyugat növekedési adatai manapság eltörpülnek a fejlődő világ, és azon belül is a Távol-Kelet gazdasági adatai mellett. Az Egyesült Államokban a legutóbbi negyedévben is éves szinten 1 százalékkal csökkent a GDP, de Kína, India, Indonézi, Tajvan, Szingapúr és Dél-Korea mind növekedésnek indult.

A nagyobb gazdasági befolyás nagyobb súlyt is ad ezeknek az ázsiai országoknak a különböző nemzetközi szervezetekben és Washington általános leszerepelése miatt mind többen hangoztatják, hogy le kellene cserélni az amerikai dollárt, mint tartalékvalutát, valami másra (például a kínai jüanra). Ha ez megtörténik az Egyesült Államok elveszti képességét, hogy csupán a nyomdagépekkel csökkentse fizetési hiányát, ami egyre csak nő.

Az előző évben a költségvetési hiányban az élénkítő csomagok és bankmentés mellett a külkereskedelmi deficit jelentette az egyik legnagyobb kiadást, aminek sajátossága, hogy az előbbiekhez képest nem egyszeri kiadás volt, hanem tartós probléma. 2008-ban a külkereskedelmi hiány 570 milliárd dollár körül mozgott, ami mostanra csökkent, de még mindig magas.

Ha Washington nem tud találni tartós megoldást a kereskedelmi egyensúly helyreállítására, és ehhez hozzájön egy szokatlanul magas inflációs és munkanélküliségi ráta, a dollár gyengülésével együtt, akkor az a pénzpiacokon is olyan bizalomvesztéshez vezet majd, mint 2008 elején a válság kezdetén. A tőzsdék bedőlésével, újabb elbocsátásokkal és csődökkel pedig az ország még mélyebbre kerülhet, mint ahonnan most kell kimásznia.