"Több Jézust, kevesebb rock and rollt!" - keresztény rock Amerikában

Amerikában a keresztény rockhoz sorolt előadók több albumot adnak már el, mint amennyi komolyzenei és jazzlemezt összesen vesznek az Egyesült Államokban. A legtöbb más irányzattal szemben a keresztény zenei lemezekből többet adnak el, mint bármikor korábban. Kis keresztény rockzenei gyorstalpaló.

Ha most vetünk egy pillantást a Billboard "Top Christian Albums" listájára, nem sok olyan nevet találunk, amely Európában sokat mondana bárkinek is, de azért van néhány nagy név, amely legalábbis összefonódik valamilyen szinten a keresztény rockzenei szcénával: az utóbbi tíz év egyik legsikeresebb amerikai rockzenekara, a Creed például ugyan soha nem lépett fel templomokban, sem CCM-rendezvényeken, és nem is tartozott keresztény rockzenei kiadóhoz sem, mégis időről-időre rásütik a zenekarra a "keresztény rock" jelzőt. A Creed korai lemezei ugyanis főként vallásos szövegekkel és utalásokkal voltak teletűzdelve, és bár az együttes elutasította ezt a besorolást, népszerűségében szerepet játszottak az állítólagos CCM-kapcsolatai.

Switchfoot

Egy másik nagy név az Evanescence, melynek alapítója, Ben Moody többször is tett vallásos töltetű kijelentéseket, sőt, az együttes dalait játszották a Christian rádiók, és feltűntek a listákon is. Végül az együttes kiadója kifejezetten kérte, hogy távolítsák el az Evanescence lemezeit a lemezboltok keresztény szekcióiból, és a huzavona miatt az egyik tag, David Hodges távozott is a zenekarból, mert ő pont, hogy szeretett volna a keresztény rock irányába húzni. Aztán miután Moody is kilépett (ő más okok miatt), akkorra már az énekesnő, Amy Lee egyértelművé tette, hogy semmi közük a CCM-hez.

Azon előadók közül, akik vállalták is a Christian jelzőt, egyértelműen a P.O.D. a legsikeresebb. A San Diego-i rap-metál zenekar egy kis keresztény rock kiadónál indult, de hamar leszerződött egy multihoz, amelynek köszönhetően az ezredfordulóra rendkívül népszerűvé vált Amerikában, anélkül, hogy CCM-gyökereit valaha is megtagadta volna.

Most már egyébként a multikiadók (így az EMI vagy a Sony-BMG is) létrehoztak keresztény rockzenére szakosodott lemezcégeket, és egyre több és több zenekar lépi át a határt a CCM és a világi zene között: a Flyleaf nevű keresztény metálzenekar olyan sztárokkal turnézott már együtt, mint a Korn, míg a Third Day vagy a Switchfoot is arany- és platinaalbumokat jelentet meg sorozatban.

Flyleaf

A keresztény rockon belül ma már minden fontosabb szubkultúra megtalálható: punk, metál, emo, ska, hiphop és még hosszan lehetne sorolni, vagyis mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, és még a szülőknek sem kell amiatt aggódniuk, hogy a gyerek drogozna vagy alkoholt inna a koncerteken, hiszen ott - bár egy rockkoncert minden fontosabb külsősége megtalálható - ezek hiánycikknek számítanak. A konzervatív Amerika tehát úgy tűnik, végre megtalálta a módját annak, hogyan lehet az általában inkább aggodalommal figyelt rock & rollt megszelídíteni.

Persze ezt nem mindenki nézi örömmel, és a keresztény rockot mindkét oldalról érik támadások. Sokak szerint az egész CCM-mezőny nem más, mint a "világi" rockzene lebutított és kiherélt változata, mindennemű eredetiség nélkül, és ráadásul nem is ad elég szabadságot az előadóknak sem, gondolva itt elsősorban a dalok témájának megválasztására.

A másik oldalról viszont azok a szélsőségesen konzervatív amerikaiak támadják az irányzatot, akik a popzene semmilyen formáját nem tartják elfogadhatónak, függetlenül attól, hogy miről énekelnek a zenészek. A rock & roll ugyanis szerintük eredendően bűnös irányzat és az ördög zenéje, a CCM pedig az első lépcső a pokol felé vezető úton. Mindezek ellenére a jelek szerint a keresztény rocknak sikerült megtalálni mind az arany középutat, mind pedig a saját közönségét, és könnyen lehet, hogy még többet hallunk majd a CCM-előadókról a jövőben.

Inkei Bence