A Dal második elődöntője sem tartogatott túl nagy meglepetéseket

Budapest, 2014. december 8. A zsűri tagjai, Marosi Z. Tamás, művésznevén Pierrot zeneszerző, előadó, dalszövegíró és producer, Rúzsa Magdi énekesnő és Csiszár Jenő, az MTVA program-főtanácsadója, valamint a zsűri elnöke, Rákay Philip, az MTV Nonprofit Zrt. vezérigazgató-helyettese (b-j) az Eurovíziós Dalfesztivál magyar előválogató show-ja, A Dal 2015 első tíz elődöntős produkciójának bemutatóján a budapesti Akvárium Klubban 2014. december 8-án. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Pierrot és Rákay Philip nagyon különbözően értékeli az elhangzott dalokat, Magdi szinte mindenkinek megkegyelmez, Csiszár a trendekre hivatkozik. A zsűri pontjai alapján Szabó Ádám, Éliás Gyula Jr., Oláh Gergő, Pankastic! és Ív jutott tovább a középdöntőbe. A közönség pedig a New Level Empire-nek adott még egy esélyt. 

A múlt heti tömeges csalódás a második adásban is tovább folytatódott. A műsor még mindig el akarja hitetni velünk, hogy ez európai színvonal, pedig nagyon kevés az ebből a felhozatalból. Összességében nézve a műsort, nem a hangokkal van a baj, hiszen a fellépők jó része már különböző tehetségkutatókban bizonyította az országnak a hangi tudását. A fő probléma a dalok és azok alárendeltségében rejlik, mert nem az a legzavaróbb, ha akad egy-két hamis hang, hanem hogy szimplán nem jó a dal vagy éppen semmilyen, unalmas, vagy egész egyszerűen csak érdektelen. Furcsa, hogy olyan mintha a tehetségkutatósok még mindig bizonyítani akarnának és meggyőzni minket a hangjukkal, holott itt már rég nem ez a tét. Íme a mai 10 dal, ahogy mi láttuk.

Chances - The Night

Az estét a – korábban metál zenekarokat is megjárt tagokból álló - Chances nyitotta Imagine Dragonst idéző dalával. A hamis hangokon azonban a háttérben álló öt vokalista sem segített. Ráadásul Antal Timi múlt heti produkciója után a zenekarból valahogy itt is hiányzott a basszusgitáros (nem mintha élőben játszottak volna). A dalban azonban nem nagyon történt semmi, függetlenül attól, hogy ez az éneklés hibája avagy sem.

Szabó Ádám - Give Me Your Love

Nagyon jól és magabiztosan kezdte dalát. Ráadásul a produkció olyannyira csak Ádámra és a dalra fókuszált – minden látványtól mentesen -, hogy össze sem hasonlítható a korábbi eurovíziós válogatóba beküldött dalával. A rádióbarát, jóval érettebb, klasszikusan emelkedő pop-sláger mindenképp hatásosabb volt, mint a korábban hallott stúdió verzió, talán ezt támasztja alá az a 8 pont is, amit a nézőktől kapott.

Leander Rising - Lőjetek fel

A kötelező stílusváltó elemet a tavalyi Depresszió után idén a Leander Rising metál dala hozta el. Még mindig örök kérdés, hogy a keményebb műfaj egyetlen képviselőjeként van-e helye egy ilyen dalnak a műsorban. A zenekar a maga műfajában valóban nagyon profi, és egyértelműen látszott rajtuk, hogy kellemetlen a nekik a fél-playback műfaj. Szerintem rendben volt, ha nem is jutnak tovább, de mindenképp jó reklám a srácoknak.

Ív - Fire

Katona-Zsombori Éva, azaz Ív hangja igen jellegzetes, akár ezerből is felismerhető. A Fire - ahogy Pierrot is elmondta, valóban simán elképzelhető lenne Bécsben, de a győzelemre nem sok esélye lenne. Ha meg már előre nem hisszük el, hogy nyerhet, akkor miért küldenénk ki?

Éliás Gyula Jr. - Run to You

Éliás hangjába nem nagyon lehet belekötni, zseniális. Az első pillanatban, az első hangnál megnyert minket és valószínű rajtunk kívül még nagyon sok embert. A sajnálatos csak az, hogy a dal nagy lendülettel elindul, aztán ott is marad. Kár érte.

Dér Heni - Ébresztő

Láthatóan jóval inkább a színpadi látványra helyezte a hangsúlyt, az egész színpadot beborító ruhájával és a mögötte ugráló táncosokkal. A dal annyira hasonlít a tavalyihoz, hogy sok bekezdésnél azt hittük, hogy ismét felncsendül a rádióban agyonjátszott Ég veled. Az Ébresztő azonban még annál is silányabb és nem hogy nem ébresztett fel minket, de majdnem elaludtunk rajta. Ismét Pierrot-val értünk egyet, aki a Megasztárban már zsűrizte egyszer Dér Henit, és méltatlannak találta a produkciót.

Pankastic! - Kicsi a világ, de nagy világ

Rúzsa Magdi szerint ez egy örökké érvényes django-pop dal és erősen kilóg a többi közül. A cimbalom és a klarinét magyar népzenei elemei mindenképp jó húzásnak tűnik egy európai dalversenyen, azonban az nem túl jó ómen, ha a hangszeres szóló részek jóval élvezhetőbben hatnak ránk, mint a versszakok.

New Level Empire - Homelights

Érezhetően a tavalyi sikerét akarja meglovagolni, hiszen stílusban teljesen hasonló dallal van dolgunk, mely sokkal élvezhetőbb a refrén zenei részeiben, mint Zola énekével, ami még mindig sok helyen fals, így bőven lesz rajta mit javítani a folytatásban.

Oláh Gergő - A tükör előtt

A hangja még mindig magabiztos és profi, azonban a dal annál unalmasabb és érdektelenebb. A dalszerzők valóban semmi másra nem törekedtek, minthogy megmutassák a Gergő hangjában rejlő lehetőségeket. Ezt azonban már rég megkaptuk az X-faktorban.

Szécsi Saci & Böbe - Our Time

A lányok produkciója őszinte volt, felvállalták, hogy szó sincs itt zenekari kíséretről, amikor a háttérben hangszeres embereket látunk, csupán bábként funkcionálnak. A dal azonban túl nagy falat volt számukra élőben, sok hamis hanggal és bizonytalansággal. Ráadásul a tavalyi szám jóval erősebb volt ennél, azonban még sem tanultak belőle, mert még mindig ugyanúgy túlizgulják a dolgot.