Kun Miklós

Kelet-Európa az 1950-es években: Reformok és visszarendeződés

VI. A Berija-ügy

13. ábra

Animáció: Walter Ulbricht

14. ábra

Ennek a néhány hónapnak a titkos történetét mindmáig nem írták meg minden részletében. Már csak azért sem, mert a történet főszereplői előszeretettel alkalmazták a korszak közismert módszerét, a "telefonjogot". Vagyis lehetőleg szóban, telefonon, nem pedig írásban adták ki utasításaikat, szervezték kisebb-nagyobb összeesküvéseiket, hogy ne hagyjanak nyomokat a kellemetlenül kíváncsi utókor számára.

A Berija elleni összeesküvésről azt biztosan tudjuk, hogy mi váltotta ki. A politikus túlságosan siettette a változásokat. Sztálin halála után egyik legelső intézkedéseként elrendelte, hogy semmisítsék meg a börtönökben a valaha általa is alkalmazott középkori kínzóeszközöket. A tulajdon hatalmi arroganciájára és a mögötte álló félelmetes állambiztonsági apparátusra támaszkodva a többi pártvezető aktív, de legalábbis hallgatólagos beleegyezésével sorra hozzáfogott a szovjet tagköztársaságok, sőt a szatellit-államok vezetőinek lecseréléséhez. Komoly amnesztia meghirdetésére kényszerítette a "kollektív vezetés" tagjait. Sőt hozzáfogott az eufemisztikusan "személyi kultusz" néven emlegetett sztálini államszocializmus ideológiai bástyáinak lebontásához is. Ez utóbbi viszont már túlságosan sok volt társainak, az "őskövületeknek".

Nem tudjuk ezzel szemben, hogy mire vezethető vissza az, hogy Berija 1953 júniusában már annyira csalódott Malenkovban, nemrégi szövetségesében, hogy kész volt kompromittáló iratok kijátszásával támadásba lendülni ellene. Egyelőre arra sincs válasz, milyen indokok alapján és miért adott utasítást Berija, hogy néhány megbízható belügyi alakulat álljon bevetésre készen a Moszkva melletti bázisokon. Hogy mikor kötött szövetséget Hruscsov és Malenkov Berija ellen.

Jómagam éveken át igyekeztem a kortársak hang- és videofelvételen rögzített tanúvallomásai segítségével tisztázni az ügy hátterét. Az oral history források egymást megerősítő adatai között egyértelműnek látszik, hogy eleinte Malenkov lépett fel kezdeményezőként Berija félreállításának programjával. Először nem akarta kivégeztetni a "reformer" főrendőrt. Csupán az volt a szándéka, hogy az olajipari minisztérium élére "száműzi". Hamarosan Hruscsov lépett mellé a Berija elleni összeesküvésben. Berija kivégzésének, a "nép ellenségé"-vé nyilvánításának ötlete pedig az oly sok hasonló esetet celebráló Molotovtól származik.
Azt ma sem tudjuk egészen pontosan, hogy 1953 "forró nyarán" Berija miért rendelte váratlanul Moszkvába a külföldön mély illegalitásban vagy diplomáciai "fedésben" dolgozó legfontosabb szovjet hírszerzőket. És miért árulták el olyan könnyen, leleplezésüktől mit sem tartva, még a letartóztatása előtti napokban is rettegett patrónusukat olyan régi lekötelezettjei, mint Ivan Szerov, a KGB későbbi elnöke, az 1956-os magyar forradalom leendő eltiprója?