„Pénteken (október 13.) Franciaországban és hétfőn (október 16.) Belgiumban követtek el támadásokat, de ezek nem voltak a szó szoros értelmében összehangolt akciók. A terrortámadásoknak különböző típusai vannak, lehetnek olyanok, amelyeket terrorista hálózatok külföldről terveznek meg és hajtanak végre Európában (ilyen volt a 2015. november 13-i párizsi terrortámadás), vagy olyanok, amelyeket távolról irányítanak (mint Saint-Étienne-du-Rouvray-ben, a Saint-Étienne templom elleni terrorista támadás 2016-ban), és olyan akciók is előfordulnak, amelyeket egy szimpla parancs kiadása inspirál. Ez történt Arras-ban és Brüsszelben. Európa főleg az ilyen típusú támadások célpontja volt az elmúlt öt évben, ami azt mutatja, hogy a dzsihadizmus hullámvölgyének alján járunk jelenleg. Még nem léptünk be tehát a növekedés fázisába, a „dagályba", amikor a dzsihadista csoportok már rendelkeznek egy szervezett fellépésre alkalmas operatív kapacitással. A legutóbbi támadásokat tehát inkább olyan módon hajtották végre, amely az igazi dzsihád perifériájának számít."
Mára viszont a geopolitika megváltoztatta a helyzetet, mert a dzsihádista iszlám kötőszövete rendkívül gyúlékony anyagból van. A Közel-Keleten elértük a feszültség szélsőséges szintjét, ezért nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a korábbi konfliktusok mércéjével ítéljük meg a mostani eseményeket. Egy ismeretlen szakaszba léptünk; minden kockázati tényező a legmagasabb szinten van. Teljesen kiszámíthatatlannak tekinthető Izrael reakciója, mint ahogy az is, hogy a Hamász és a Hezbollah képes-e közvetett, vagy akár közvetlen eszközökkel is inváziót indítani Észak-Izrael ellen.
A Hamász egyik rendelkezésre álló fegyvere - és ezzel már el is kezdett élni -, hogy frontnyitásra, azaz terrorista merényletekre szólított fel Európában. Nem tudjuk, hogy ez milyen fogadtatásra talál, de van Európában elég olyan ember, aki fogékony egy ilyen felhívásra. Rendkívül ébernek kell lennünk tehát. A dzsihadizmus mindig ugyanúgy működik: mivel Európában kevés önálló cselekvési kapacitása van, harminc éve szisztematikusan a globális geopolitikai válságokra támaszkodik. Egy olyan válság kezdetén állunk, amely nagy válságnak ígérkezik, és szinte biztos, hogy hatással lesz Európára." - véli Hugo Micheron.
A cikk folytatódik, lapozzon!