Év végi irodalomszemle kicsiknek és nagyoknak, szerelmeseknek és magányosoknak

Ünnepek, pihenés, feltöltődés... ínyenceknek pedig évvégi leltár az elmúlt néhány hónap markánsan irodalomszagú könyvújdonságaiból. Vámos Miklós, Varró Dani, John Boyne, Kazuo Ishiguro, Paulo Coelho, Karinthy Márton - akad a felhozatalban vers, ifjúsági regény, disztópikus epika és minden, ami a hosszú téli estéken jót tesz a léleknek. 

"Oly korban élni" - a múlt és a jövő árnyai

John Boyne
A csíkos pizsamás fiú

Mi is ez?
A fiatal ír szerző első ifjúsági regényét az Év Gyermekkönyvének választották az Egyesült Királyságban. A megrendítő történet hatvannégy kiadás után nálunk ősszel került a könyvesboltokba, a Cicero Kiadó gondozásában. Magyar vonatkozásoktól sem mentes a mű: a regényből a Harry Potter-filmek producere, David Heymann készített filmet, melyet Magyarországon forgattak. A hazai bemutató 2007 februárjára várható.

Kinek ajánljuk?
A holocaust felnőtt téma, ám a kilenc éves kisfiú szemszögén keresztül elmesélt történet felnőttek és gyerekek számára egyaránt érthető, követhető.

Miről szól?
Végtelenül egyszerű, letisztult stílusban ismerjük meg Brunót, a német kisfiút, aki boldogan él családjával Berlinben, míg nem édesapja különös megbízást kap munkaadójától: egy idegen országba kell költözniük, ahol egy furcsa város még furcsább házában kell megszokniuk az életet. Auschwitzban nincs iskola, nincsenek szomszédok, barátok, rokonok. És ami még ettől is szörnyűbb: nincsenek gyerekek, akikkel Bruno és nővére játszhatna, így a kisfiú a házuktól szöges dróttal elkerített barakkok közelében egyedül fog "felderítő hadjáratba". Itt ismerkedik meg Shmuellel, a kerítés másik oldalán élő, hasonló korú fiúcskával, aki hamarosan Bruno első számú bizalmasává és legjobb barátjává válik.

A család ugyan semmit nem tud a kisfiú különös kapcsolatáról a kerítés másik oldalával, mégis úgy látják jobbnak, ha a gyerekek visszatérnek Berlinbe. Bruno elbúcsúzni tér vissza barátjához, s búcsúajándékként megígéri, hogy segít megkeresni Shmuelnek elveszett édesapját. Átbújik a kerítés alatt...

Miért szerethető?
A könyvben sorra színre lépő szereplők a felnőtt társadalom karaktereinek tükörképei: a tiszta erkölcsi értékeket képviselő nagymama az Ellenállás szimbóluma, ő valódi tragédiaként éli meg, hogy fiából náci parancsnok lett. Bruno nővére, Gretel a könnyen befolyásolható kisember mintapéldánya, akiben ugyan nem él valódi kegyetlenség, mégis - saját kényelme és lelki békéje érdekében - igazként fogadja el közvélekedést. A náci fővezérek mentalitását mutatja be az édesapa karaktere, aki következetes szeretettel neveli gyerekeit, miközben milliókat küld halálba, egy "nagyobb és magasabb cél érdekében". A fiatal parancsnok, Kotler pedig műveletlen, nyers és agresszív katona, aki kéjeleg gonoszkodásban, valójában azonban saját komplexusait igyekszik így feldolgozni. Nincs itt politika, közélet vagy szociológia, de még csak a zsidó-kérdés sem konkretizálódik: a felnőttek képesek olvasni a sorok között, a gyerekek pedig jól átlátják a jó és a rossz harcát egy valóságos történelmi kor alkonyán.

Kazuo Ishiguro
Ne engedj el

Mi is ez?
A nagaszaki születésű brit regényíró legújabb műve nem nélkülözi a sci-fi-szerű, futurisztikus elemeket, ám ettől függetlenül közelebb áll a szépirodalomhoz, mint az epika szórakoztató vállfajához. (No nem mintha a kettő kizárná egymást, elvégre Orwell-t sem rekesztette ki köreiből az akadémia, miután megírta az 1984-et). Disztópia ez a javából, melyet pontosan a hús-vér figurák és a realisztikus cselekményszál tesz hitelessé.

Kinek ajánljuk?
Minden szemlélődő, a lélek mélységein szívesen merengő olvasónak, aki kedveli a terjedelmes leíró részeket, és akit foglalkoztat az ember cselekedeteit mozgató pszichológiai háttér. A jellemábrázolás a szerzőnek talán ebben a művében a legösszetettebb, a cselekmény csupán homályos utalások, célzások ködéből bontakozik ki. A türelem viszont rózsát terem, a történet itt is szinte olvastatja magát.

Miről szól?
A regény középpontjában a 31 éves Kathy áll, ő mesél különös gyerekkoráról és annak helyszínéről, a Hailshemről. A Hailsham egy furcsa bentlakásos iskola, csak lassan rajzolódik ki az olvasó előtt, mi is tényleges funkciója: egy olyan világban zajlanak az események, ahol embereket klónoznak azért, hogy donorokká váljanak komoly operációk esetén. Kathyt és osztálytársait azért hozták létre, hogy donorokká váljanak, bár a felnőtt Kathy egy ideig gondozóként dolgozik a kórházban, ahol a műtétek zajlanak. Kathy itt kerül újra kapcsolatba gyerekkori barátaival, Ruth-szal és Tommy-val, akiknek ő segít, hogy "végrehajtsák feladatukat" (vagyis feladják szerveiket és meghaljanak).

Miért szerethető?
Az egyéniség története az egyéniségtelenség korában, az ártatlanság megjelenése egy olyan közegben, ahol az "egyenlők" és az "egyenlőbbek" közötti fő különség, hogy az előbbieknek nincs önálló akarata. Szimbolikus történet az emberi kapcsolatokról, a barátságról, a szerelemről és az önzetlenségről, a gördülékeny, közérthető történetmesélés köntösében.