Negyven felett is van élet a sportvilágban

Csapatkapitányként 63 percet játszott a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágóján Alessandro Costacurta. Az AC Milan védője azonban nem csak emiatt került összeállításunk középpontjába, az olaszok rutinos védője ugyanis 40. születésnapja után két nappal vállalta a csatát. Ez adta az ötletet, nézzünk körül a sport világában, s találjunk még példát arra, hogy negyven felett is lehet csúcsteljesítményt elérni. Választásunk így esett a tenisz nagyasszonyára, Martina Navratilovára, a 44 évesen még a torinói olimpián szereplő jégkorongozóra, Chris Cheliosra, s Szlovénia jamaicai születésű sprinterére, Merlene Otteyra.

Negyvennégy esztendősen élete hetedik olimpiáján minden idők legnagyobb atlétájaként búcsúzott a közönségtől Merlene Ottey. A sportág történetének egyik legfantasztikusabb versenyzője rekordnak számító nyolc érmet nyert az olimpiákon, ám aranyra soha sem futotta erejéből. Igaz, világbajnokságokon is mindössze háromszor állhatott a dobogó tetejére. A jamaicaiból szlovénné váló sprinter azonban hivatalosan még nem jelentette be visszavonulását - s valljuk be, cseppet sem lepődnénk meg, ha déli szomszédunk színeiben Pekingben is versenyezni látnánk.

"Számomra a sport szenvedély, elhivatottság, s nem úri passzió. Élvezem a futást, jól érzem magam, már nem a győzelem számít" - nyilatkozta Marlene Ottey 2004 augusztusának egy fülledt délutánján. Minden idők egyik legnagyszerűbb atlétája 44 esztendősen még részt vett az athéni olimpián, ahol a szlovén színeket képviselve bejutott a száz méteres síkfutás elődöntőjébe. Igen, 44 évesen a világ 16 legjobb sprintere közé!

Merlene Joyce Ottey 1960. május 10-én született a jamaicai Pondside-ban egy hétgyermekes család negyedik csemetéjeként. Az atlétika felé édesanyja, Joan terelte, így nem csak a Gurneys Mount and Pondside Schoolsban, de az azt követő középiskolában is a legjobb futók közé tartozott. Ruganyossága, gazellatermete és fantasztikus testfelépítése tehetségével egyesülve korán megmutatta, sokra viheti. Az 1976-os montreali olimpián Donald Quarrie versenyzése láttán eldöntötte, ha törik, ha szakad, ő is részt vesz egyszer a világ legnagyobb seregszemléjén. "Emlékszem, az egész ország a rádiók előtt ült, s Donnak szurkolt. Tudni akartam, milyen érzés, amikor ennyien szorítanak nekem. Elhatároztam, a következő olimpián én is ott leszek."

1979-ben a nebraskai egyetemre került (amelynek bölcsészkarát el is végezte!), ebben az évben már bronzérmet nyert a Pánamerikai Játékok kétszáz méteres versenyében. Az 1980-as moszkvai olimpián megismételte ezen teljesítményét a keletnémet Barbel Wockel és a szovjet Natalija Bocsina mögött végezve, de ugyancsak harmadik lett Los Angelesben (1984) és Barcelonában is (1992). 1988-ban, Szöulban nem tudott viszont dobogóra állni - az amerikai Florence Griffith-Joynert úgyis képtelenség lett volna legyőzni. Az igazi bosszúság mégis Atlantában érte, ahol ötezred másodperc döntött a legrövidebb sprinttávon Gail Devers javára.

"Nem gondolok már rossz szívvel vissza a helyzetre. Mindketten 10.94 alatt értünk célba, igazából csak megközelítés kérdése volt, mit talál a versenybizottság döntő érvnek. Ha a célfotónál a fej számít, Gail nyert. Ha a test, akkor én. A legszörnyűbb felismerés mégis akkor ért, amikor néhány nappal később a 200-as döntőben is másodikként értem célba. Akkor tudtam meg: sohasem nyerek olimpiai aranyérmet. Ha nem megy csúcsformában, akkor nem sikerül sehogy sem."

Ahhoz képest, hogy Ottey 1984-ben, majd 1988-ban is foglalkozott a visszavonulás gondolatával, egyelőre képtelen befejezni pályafutását.

"Nagyon szeretnék még versenyezni. Az emberek azt hiszik, a korral együtt jár a fizikai leépülés is. Butaság. Szeretném meg mutatni, hogy negyvenéves kor felett is lehet gyorsabban és gyorsabban szaladni. Azt hiszem, Devers számára is az én példám adott erőt a folytatáshoz. Sőt, azt mondom, minél többet kritizálják a koromat, annál nagyobb az önbizalmam"
1999-ben nagy döntést hozott, kimosva magát egy doppingbotrányból összerúgta a port hazája szövetségével, s bár még indult Sydneyben (csupán váltóban), szlovén állampolgársághoz folyamodva Ljubljanában telepedett le. "Sokkolt, hogy hazám sportvezetői nem törődtek velem, nekem országra volt szükségem, amelynek színeiben versenyezhetek. Szlovén edzőmnek, Srdjan Djordjevicnek köszönhetően nem volt nehéz a választás. Jamaicában azt mondták rólam, megőrültem, de nem hiszem, hogy mások véleményére adnom kellene."

S mi lesz Pekingig? Talán a folytatás. "Most azt mondom, igen, folytatom. Elvégre még csak 48 éves leszek. Azt hiszem, addig futok, amíg bírom, de ez már nem mindig egyszerű. Heti 5-7 edzésem van, néha szükségem van a pihenésre, feltöltődésre. Megcélzom az újabb olimpiát, de ha nem megy, s nem jönnek a nemzetközi eredmények, akkor sem hagyom abba. Szlovén klubomban futok majd, s élvezni fogom minden másodpercét."

Minden idők legeredményesebb sportolója összesen hét olimpián vett részt, háromszor szerzett ezüst-, ötször pedig bronzérmet. Emellett kétszer végzett a 4., egyszer az 5., egyszer a 6. és egyszer a 8. helyen, statisztikusok szerint ezzel az olimpiák történetének legsikeresebb sportolója, több pontot szerzett, mint Fanny Blankers-Koen, Irena Szewinska, Shirley Strickland vagy Jackie Joyner-Kersee.

1987 szeptembere és 1991 augusztusa között zsinórban 57 versenyt nyert meg száz méteren, míg 200-on egymás után 36-szor nem talált legyőzőre. Mindkét sorozat az 1991-es tokiói vébén szakadt meg, Ottey pályafutásának bevallottan legnagyobb csalódását okozva.
Pályafutása során 67-szer teljesítette 11 másodperc alatt a legrövidebb sprinttávot (a második legjobb Marlies Göhr mindössze 34-szer!)

Néhány évig az amerikai gátfutó és magasugró Nat Page felesége, majd évekig az olasz sprinter, Stefano Tilli párja volt. Otteynak Jamaicában is kijár a tisztelet, december 28-án James Patterson miniszterelnök társaságában saját, 2,4 méter magas bronzszobrát avathatta fel. A 8 olimpiai és 14 világbajnoki éremmel büszkélkedő klasszisnak ennyi tisztelet mindenképpen kijár.

Merlene Ottey
Születési idő, hely: 1960. május 10., Pondside, Jamaica
Magasság, testsúly: 173 cm, 59 kg
Lakóhelye: Ljubljana, Szlovénia
Edzője: Srdjan Djordjevic
Legnagyobb sikerei, olimpia:
Moszkva (1980): bronzérem 200 m
Los Angeles (1984): bronzérem 100 és 200 m
Barcelona (1992): bronzérem 200 m
Atlanta (1996): ezüstérem 100 és 200 m; bronzérem 4x100 m
Sydney (2000): ezüstérem 4x100 m
világbajnokság:
Helsinki (1983): ezüstérem 200 m; bronzérem 4x100 m
Róma (1987) bronzérem 100 és 200 m
Tokió (1991) aranyérem 4x100 m; bronzérem 100 és 200 m
Stuttgart (1993): aranyérem 200 m; ezüstérem 100 m; bronzérem 4x100 m
Göteborg (1995): aranyérem 200; ezüstérem 100 és 4x100 m
Athén (1997): bronzérem 200 m
legjobb időeredményei:
100 m: 10.74 (1996. szeptember 7., Milánó)
200 m: 21.64 (1991. szeptember 13., Brüsszel)

Dajka Balázs, Pincési László