Rényi András: Annyiféle titokzatos mosolya lehet egy nőnek...

Rényi András művészettörténész, esztéta egyik legkedvesebb időtöltése festmények társaságában "lenni". Arra tanít minket, ha múzeumban járunk, inkább csak egy festményt nézzünk meg, de arra szánjuk bőven időt. A Mindentudás Egyeteme előadója most az [origo] Vendégszobájának vendége volt!

Melyik a kedvenc képe és miért? [9sziszkó0]
- Ez nagyon jó kérdés. Azokat nevezném kedvenceimnek, amelyekkel nagyon sok időt, némelyikkel 2-3 évet töltöttem együtt. Ez azt jelenti, hogy a szellemi feldolgozásuk, tudományos feldolgozásuk, a róluk szóló szakirodalom feldolgozása, különféle értelmezések kidolgozása és ellenőrzése igen időigényes feladatok, és persze együtt járnak azzal, hogy a kép újra és újra kihívás legyen az embernek. Kevés ilyen megunhatatlan képpel volt dolgom: Rembrandt Tékozló fiúja, Caravaggio Szent Pál megtérése, vagy Picasso Las Meninas-variációi ilyenek.

És mitől különleges ön szerint a Mona Lisa mosolya? [!!!Erika@]
- Erre a kérdésre legalább háromféle választ tudnék rögtönözni. Az első az, hogy mit tudom én. Annyiféle titokzatos mosolya lehet egy nőnek... De persze ezzel a válasszal azt is mondom, hogy a Mona Lisa nem egy festmény, hanem egy nő. A második válasz, ha abból indulok ki, hogy a Mona Lisa egy festmény, akkor arra vonatkozik, hogy milyen sajátos technikával érte el Leonardo azt, hogy az a benyomásunk támadjon, hogy ez a nő ilyen titokzatosan mosolyog? Erre van egy érdekes pszichológiai magyarázat, amely szerint azok a képek, ahol a szemsarkak és a szájsarkak nem vehetők ki eléggé, a néző számára titokzatos vallomásos jelleget öltenek. A néző ugyanis saját fantáziával tölti ki a meghatározatlan helyeket. A Mona Lisa mosolya tehát azért olyan titokzatos, mert nem tudjuk világosan megnézni, hogy most akkor tényleg mosolyog-e, vagy nem. Ez festői ügyesség dolga. Végül a harmadik válasz, ami talán a legérdekesebb, hogy miért alakult ki ez a legenda, hogy Mona Lisa mosolya titokzatos? Annyi kép van, amelyen a figurák titokzatosan, vagy felismerhetetlenül, megmagyarázhatatlanul kommunikálnak a nézővel, de valami miatt mégis a Mona Lisa vált azzá az ikonná, amelyhez ez a közhely ilyen makacsul rögzült. Figyelemre méltónak találom, hogy a Mona Lisával kapcsolatban mindenki csak a mosolyra kíváncsi, de pl. a háttér tájképét többnyire észre se veszik.

Mitől lesz egy műalkotás értéktelen, és miért lesz egy másik hasonló ugyanabból a korból nagyon értékes? [hanyika a@19]
- Bonyolult, de nagyon izgalmas kérdés. A közkeletű feltételezés szerint a remekművek azért remekművek, mert alkotójuk akkor és ott mindent beléjük zsúfolt, amit mi csak utólag ki tudunk belőlük olvasni. Szerintem ez nem így van. A remekművek olyan kellően bonyolult és tagolt szerkezetű formák, (hogy miért olyan bonyolultak és miért olyan tagoltak, azt csak a korszak precíz történeti ismerete alapján tudjuk megállapítani) amely formák azonban túlélik saját keletkezésük körülményeit, és későbbi történelmi korszakokban későbbi generációknak alkalmat kínálnak arra, hogy belefogalmazzák saját szükségleteiket, saját igényeiket, saját problémáikat. Ezek a történeti értelmezések egymásra rétegződnek, és mint egy hólabda, egyre nagyobbra nőnek, egyre kerekebbé, sűrűbbé válnak és így jutnak el hozzánk. Aki ma ránéz egy Rembrandtra, vagy elolvassa a Hamletet, az három-négyszáz év hatalmas felhalmozott kulturális tudásán mint valami szemüvegen keresztül néz vissza arra a szövegre vagy vászonra, amit az alkotók akkoriban a maguk módján, vagy a maguk bonyolultsága alapján alkottak. Abban, hogy mely művek válnak ilyen utóéletre alkalmassá, nagyon nehéz objektív szabályt találni, de vannak a történelemben újra felfedezett mesterek, évszázadokig elfelejtett arcok, akik egyszer csak fontossá válnak, éppen, mert annak a modern korszaknak a számára kínálnak mintázatot, amely olyan fontosnak találja őket.

Hogy lehet megállapítani, hogy egy műalkotás hamis? [bence1919]
- Bizonyos típusú hamisítások ma már elég könnyen tetten érhetők. A műtárgyak hordozói és a felhasznált anyagok minősége alapján különféle technikai eszközökkel nagy biztonsággal megállapítható egy-egy tárgy életkora. Egy jó műértő, aki nagy gyakorlattal bír a finom különbségek megállapításában, többnyire nagyon megbízhatóan el tudja választani a hamisat az eredetitől, de nem minden hamis, ami nem sajátkezű. Rembrandt esetében pl. tudjuk, erről is beszéltem az előadásban, hogy számos olyan önarcképe van, amelyet nem ő festett, mégsem hamis. A hamisításhoz hozzátartozik a rosszhiszeműség: azért készül, hogy eredetinek álcázza magát. A művészetben azonban nagyon gyakori dolog a másolás, az idézés, a variálás stb., ami mind legitim eljárás, és eredményeit tévedés hamisnak minősíteni.

- Tisztelettel köszönöm a kérdéseket és az érdeklődést! Csak azt tudom javasolni, hogy nézzenek képeket - mégpedig úgy, hogy hagyjanak időt maguknak és a képeknek. A képek lassú és türelmet igénylő dolgok, de nem hálátlanok.