Bedurvult a Raiffeisen

Nemhogy nem esett, hanem egyenesen elszállt a Raiffeisen árfolyama, ami 5 százalék feletti pluszban is járt nem sokkal ezelőtt. Őszintén szólva minket nagyon meglep ez a mai mozgás, bár igazából már az elmúlt napok 20 százalék feletti szárnyalását is értetlenkedve néztük. Van ilyen persze, a tőzsdén senki sem tévedhetetlen, utólag azt lesz érdemes megvizsgálni, hogy hol számítottuk el magunkat. 

Nem mindennapi lendülettel robbant ki a Raiffeisen árfolyama a mai kereskedésben. Öt százalék feletti az ugrás, így új lokális csúcs is született. Persze a 30 eurós szinteknél volt egy technikai támasz, és most a grafikon alapján úgy tűnik, hogy ez pattintott minket felfele, talán mondani sem kell, hogy most azért ennél sokkal többről van szó.

A Raiffeisen árfolyama (EUR) Forrás: Bloomberg, Investor.hu

Gyors ütemben zajlik ugyanis a banknál az a hatalmas, a részvényszám 50 százalékos emelkedésével járó tőkeemelés, amit mi már hetek óta egy hatalmas kockázati tényezőnek tartunk a bankpapír árfolyamára nézve. Azt gondoltuk, hogy egy ilyen jelentős részvénymennyiséget a nagybefektetők csak a piaci árnál lényegesen olcsóbban lesznek majd hajlandóak megvenni, ami pedig rövid távon nyomás alatt tartja majd az árfolyamot. Hát végül nem így lett, vagyis a gondolatmenetünk valahol hibás volt, és tétlenül néztünk végig egy 25 százalékos ralit (amit kevesebb mint egy hónap alatt produkált a Raiffeisen).

Miért ugorhatott mégis ekkorát az árfolyam?

• Bár még ezzel kapcsolatban sem teljesen tiszta a kép, egyelőre úgy tűnik, hogy elmértük a piac Raiffeisen részvények iránti étvágyát. A Reuters információi szerint ugyanis a most zajló intézményi könyvépítésben a megjelölt ársáv 28 és 29,5 euró közötti, vagyis szó sincs arról, hogy a bank jelentős diszkonttal szeretne tőkét bevonni. Ráadásul - legalábbis a mai ármozgás ezt sugallja - úgy tűnik, hogy lesz is érdeklődés ilyen ár mellett a Raiffeisenre.
• Korábban nem lehetett egyértelműen tudni, hogy a Raiffeisen Zentralbank részt vesz-e a tőkeemelési folyamatban. Nagy volt a lehetőség arra egyébként (az elhangzott nyilatkozatok alapján), hogy ők kimaradnak, és hagyják 51 százalékra esni részesedésüket, ezzel szemben végül 750 millió eurós ajánlattal ők is részt vesznek a folyamatban. A nagytulajdonos tőkeemelésben való részvétele csak tovább növelhette a befektetői bizalmat, és a tőkeemelés sikerességének valószínűségét.
• Könnyen lehet, hogy az Erste példájából kiindulva a piac egész egyszerűen átnézett a rövid távú kockázat felett, és a tőkeemelés következtében szebbnek ígérkező jövőbe tekint. A vállalat a tőkeemelés bejelentésével párhuzamosan egy prezentációban mutatta be, hogy a tőkemegfelelése milyen módon javul a követelmények feletti szintekre, ráadásul a költségcsökkentésekben rejlő potenciál, vagy a problémás egységek (ukrán, szlovén és esetleg a magyar) értékesítésének szándékával járó átstrukturálási sztori is sokaknak megtetszhetett.
• Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a Raiffeisen visszafizeti azt a részvételi tőkét, amire éves szinten gyakorlatilag 8 százaléknyi kamatot fizet. A kiadások ráadásul emelkednek, 2016-ra már 9,75 százalékos lenne a kifizetési kötelezettsége. A tőkeemelés hígító hatása tehát egyáltalán nem olyan vészes, mint az első ránézésre tűnik. A 2016-os kamatfizetés mellett például a tőkeemelés már nem is hígítja az eredményt.
• Mindezt úgy, hogy a nyereséget termelő bank a részvényenkénti saját tőkéjének mindössze 0,6 szorosát kitevő árfolyamon forgott a bejelentés időpontjában. Egy rendeződő tőkehelyzettel bíró, nyereséget termelő banknál, ahol a potenciális jövőbeli leírások veszélyét hordozó egységek értékesítése lóg a levegőben, ezek az értékeltségi szintek meglehetősen vonzónak tűnnek az európai bankszektorban.
• Amikor bejelentették január elején a tőkeemelést, az időzítéssel kapcsolatban meglepődtünk. Korábban a vezérigazgató azt mondta, hogy az alacsony árfolyam mellett nem akarnak hígítani, amivel gyakorlatilag szembemegy a mostani lépés. Azt hittük, éppen ezért éri majd hidegzuhanyként a piacot a hirtelen jött bejelntés. Ezzel szemben a bank kommunikációja úgy tűnik meglehetősen sikeres volt, és valószínű a befektetők is sokkal jobban örültek annak, hogy később már nem lebeg folyamatosan a fejük felett a tőkeemelés körüli bizonytalanság. A tőzsdén sokszor jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó, lehet, hogy most is ez az összefüggés érvényesült.