Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A puskaporos hangulat a NASA adminisztrátora és a kínai kormány tisztviselői között annak is köszönhető, hogy mindkét nemzet aktívan dolgozik a Holdra irányuló küldetéseken, Kína pedig cseppet sem titkolja a holdbéli törekvéseit.
Bár az amerikaiak szálltak elsőként a Holdra, Kína volt viszont az első ország, amely űrhajót küldött az égitest túlsó oldalára. A Jütu-2 még 2019 januárjában landolt a Csang-o–4 leszállóegységgel együtt a Hold Földről nem látható túlsó felén, és azóta is a Kármán kráterben végez vizsgálatokat. Még ebben az évben megkezdi holdkutatási programja negyedik szakaszának műszaki fejlesztését a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) és a kontinensnyi ország 2027-re egy állandó, személyzettel rendelkező Nemzetközi Holdkutató Állomás is felépítene.
Ugyanakkor Kína jogilag nem birtokolhatná a Holdat, ugyanis ez ellenkezik a nemzetközi űrjoggal.
Az 1967-ben elfogadott és 134 ország, köztük Kína által is aláírt Világűr-szerződés kifejezetten kimondja, hogy a világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki.
Szó szerinti értelmezés szerint tehát a szerződés azt jelzi, hogy egyetlen ország sem veheti birtokba a Holdat, és ha Kína - vagy bármelyik állam - megpróbálná ezt megtenni, az komoly nemzetközi bírálatot és megtorló intézkedéseket vonna maga után. Ugyanakkor a Világűrszerződés I. cikkelye lehetővé teszi mindenki számára, hogy kutassa a világűrt és az égitesteket.
Tény az is, hogy a közel 39 millió négyzetkilométernyi területtel – vagyis Ausztrália területének csaknem ötszörösével – bíró Hold feletti bármilyen irányítás igen költséges lenne, és méretéből adódóan csupán a stratégilag értékes holdterületekre koncentrálódna. Ilyenek például a magasabb jégkoncentrációjú holdkráterek. A jég a Holdon ugyanis azért olyan fontos, mert vizet biztosít az embereknek, amelyet így nem kellene a Földről szállítani. A jég ezenkívül létfontosságú oxigén- és hidrogénforrásként is szolgálhat, amelyet rakéta-üzemanyagként lehetne használni.
Mind az Egyesült Államok, mind Kína növelte űrköltségvetését 2020-ban, az USA 5,6 százalékkal, Kína pedig 17,1 százalékkal az előző évhez képest.
Ugyanakkor a stratégiai holdterületek ellenőrzésének biztosítása és érvényesítése óriási pénzügyi befektetéseket és hosszú távú erőfeszítéseket igényelne, ezt pedig egyetlen ország sem tudná megtenni anélkül, hogy ezt mindenki észre ne venné.
A fentiek alapján tehát elmondható, hogy ha Kína - vagy bárki más- átvenné az irányítást a Hold valamely része felett, az kockázatos, költséges és rendkívül provokatív akció lenne, amelyre igen kicsi a valószínűség.
