A köldökzsinórnál fogva rángatják ki a méhlepényt a kismama hasából a pesti "színházban"

Megnéztük, miként gondolkodik a 21. századi kapcsolatokról és a genderről az Orlai Produkció gondozásában színpadra vitt Tapasztalt asszony a 6színben. Tasnádi István megosztó darabja nemcsak a közélet kritikája, hanem a nő és a férfi pofátlan karikatúrája is. Tényleg olyanok vagyunk mi, nők, mi, férfiak, mint amilyennek a Tapasztalt asszony mutatja?

Tasnádi István, akit a nagyérdemű a Terápia és az Aranyélet című HBO-s műsorokból ismerhet, búvárruhát húzott, s mint felajzott genderügyi szakértő nyakig elmerült a férfi és a női nem viszonyrendszerében.

A Tapasztalt asszony magja egy száz évvel ezelőtti leánynevelői brosúra, ehhez adódott hozzá, mintegy lédús gyümölcshúsként a színészek improvizációja, az Orlai Produkció pedig erre a negédes nektarinra borította rá oltalmazó héját. Tasnádi István gondosan nevelgetett termése a végére egy sok kis mozaikdarabkából összegyúrt színdarab lett: véletlenszerűnek tűnő jeleneteket helyezett el egymás mellé; az egyetlen közös pont az epizódok között az volt, hogy mindegyik a nő és a férfi milyenségét próbálta karikírozni. Hol sztereotípiákkal igyekezett lefesteni a nemek valóságát, hol egy könyvbemutató keretében gúnyolódott a múlt század konzervatív nézetein.

Egy „metodista lelkész bigott felesége" angol nyelven jótanácsokkal látta el az asszonyokat. Arra okította őket, hogy hogyan idegenítsék el maguktól a férfiakat, mondván: egy asszony számára az esküvő maga az áldás, de az azt követő nászéjszaka a pokol megtestesülése. Azt igyekeztek sugallani, hogy a szex bűnös dolog és végzetes hiba élvezni, mert ha ne adj' Isten, a férfi észreveszi, hogy a nő örömét leli az aktusban, olyan állatias ösztönök szabadulhatnak fel benne, ami radikális, elfogadhatatlan tettekben ölthet testet – például a feleség istentelen orgazmust élhet át.

Megjegyzendő: ha már a Mélyen Tisztelt Alkotó a régmúlt szokásaival hozakodott elő varietéjében, illene azt is megemlítenie, hogy miközben a leánynevelői intézményekben a szex bűnösségére okították a hölgyeket, addig a 20. század első éveiben – Franciaországban például – a még gyerekcipőben járó mozgóképeken, Chaplin bohóckodásán túl erotikus tartalmakat is fogyaszthatott a nagyérdemű. Ezeken a némafilmeken érzéki asszonyok mutogatták hívogató kebleiket, amelyeket a felajzott férfiak jóízűen birtokba vettek. Megállapítható tehát, hogy a múlt század szexuális szokásait nemcsak az önmegtartóztatás jellemzi, hanem a bujálkodás is.

Tasnádi alkotásában a párkapcsolatok karikírozásán túl helyet kapott a kormánypárt családpolitikájának kritikája is. Hiába hangsúlyozta az író-rendező egy interjúban, hogy igyekezett nem „közéleti pamfletet" írni, a kabaré műfajára felfűzött, férfi-nő kapcsolatrendszerét cincáló jelenetecskék valamilyen szinten mégis ezt sugallják.

El a kezekkel az intim szféránktól, kifelé a hálószobánkból!"

– nyilatkozta a rendező abban a bizonyos interjúban, amelyben azt is kinyilatkoztatta, hogy nem szereti, ha „az állam törvényi szinten szól bele egy párkapcsolatba".

Forrás: Orlai Produkciós Iroda

Ezt a szemléletet illusztrálta a Tapasztalt asszony azon jelenete, amelyre a „Nemzetszaporulati Intézményben" került sor. Ebben epizódban a valóság elferdítésének, nagyfokú manipulálásának lehetett tanúja a néző. Míg a nő kezébe műbabát nyomtak, így próbálva előhívni a benne rejtőzködő anyai ösztönöket, addig a férfit spermaminta adására kötelezték, ezzel a nővérke is megvillanthatta – szigorúan a színfalak mögött – kézimunkatudását. Mikor pedig ráeszméltek, hogy a kisasszony félidős, erőszakkal együttlétre kényszerítették, mondván: gyermekáldás bármi áron.

Forrás: Orlai Produkciós Iroda

Az i-re a pontot a szülés jelenete tette fel.

Az előadás egy váratlan pontján ugyanis a színészek nemet cseréltek, a férfi parókát húzott és terhes hasat, a nő pedig szakállat. Ezután – nem kis bátorságról tanúságot téve – Tasnádi egy gyermek világrajövetelének összes intim pillanatát kiforgatta. Kiemelt figyelmet kapott a vagina leborotválása, a beöntés, amikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a „kismamát" vágni kell, a színészek láncfűrésszel kergették végig a színpadon. De ha ez még mindig nem lenne elég, a rendező még erre is rátett egy lapáttal:

a méhlepényt a köldökzsinórnál fogva rángatták ki a „kismama" méhéből.

Persze, a „szorosra varrjuk, hogy az apukának is jó legyen" mondás sem maradhatott ki a repertoárból.

Forrás: Orlai Produkciós Iroda

Hab a tortán, hogy a genderpropaganda népszerűsítése is kapott egy furfangos mondatot; amikor az újszülött neméről esett szó, megjegyezték:

majd felnőttkorában eldönti, hogy ki ő.

Persze, a fent említett jelenetsorokat látva nemcsak a szextől ment el a kedve az ember lányának, hanem még a szüléstől is. Értjük a szándékot, hogy Tasnádi görbe tükröt szeretett volna állítani a társadalom elé, de ez azért mégiscsak sok!

Az ízléstelenség netovábbja egy szülés intim momentumait ilyen bizarr és gátlástalan módon tálalni.

Forrás: Orlai Produkciós Iroda

Baloldaliként nem kell egyetérteni a kormány családokra vonatkozó intézkedéseivel, azonban az kétségtelen, hogy a magyar családpolitika egyedülálló, nemzetközileg elismert és nincs alternatívája. Nem is olyan régen, a Do Rzeczy lengyel lap írta meg, milyen hatalmas eredmény, hogy egy évtizeden belül megkétszereződött a házasságok száma Magyarországon.

Ebben a felgyorsult, LMBTQ-propagandától sem mentes világban érthető, hogy néhány baloldali művésznek szúrja a szemét, hogy „az anya nő, az apa férfi", de talán „minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz".

Forrás: Orlai Produkciós Iroda

Már a díszletből kikövetkeztethető volt, hogy itt egy új magyar Aba-Novák Vilmos-kép alakulna, amelyhez nemcsak a színészek kulcsfontosságúak, hanem a nagyérdemű is.

Tasnádi a „genderfestményét" semleges, jellemzően szürke színre alapozta, erre mázolta fel fekete-fehér kosztüm-, ill. öltönyruhába öltöztetett figuráit. A semleges fundamentumon a meg nem nevezett karakterek váltakozó személyiségei az élénk színek szerepében tetszelegnek, vagyis tetszelegtek volna, ha kellőképp fantáziadúsak lettek volna.

Sajnálatos módon, az elképzelt Aba-Novák-kép csak halvány gyenge árnyéka lett önmagának. Hiába a viccesnek szánt gondolatok, a színészek elnagyolt, manierista mozdulatai, a gaudium elmaradt.

A Tapasztalt asszony olyan esetlen, formátlan mozaikdarab lett, amely kihagyta a nézők testi-lelki megtisztulását a tragikus igazság átélése révén.