A gazdasági válság után az Auto-Union márkáira specializálódott Hess Ervin vállalta a képviseletet, s 1934-ben nyitotta meg bemutatótermét a Mészáros utca 15. szám alatt. Az időzítés tökéletesnek bizonyult: a megváltozott politikai és gazdasági környezetben a német autók különös előnyt élveztek. 1935 negyedik negyedévében 16, 1936-ban 90, 1937-ben 114, 1938-ban 89 kocsi talált gazdára.
A szépen gyarapodó üzletmenet arra sarkallta Hess Ervint és testvérét, Viktort, hogy a Belvárosban, az elegáns szállodasor mögötti Mária Valéria (ma: Apáczai Csere János) utcában megnyissák "városi mintatermüket". Ezenkívül az évenként megrendezett Budapesti Nemzetközi Autókiállításon is díszes standot rendeztek be.
A második világháború kitörése előtt a budapesti Kéktaxi vállalat is Wanderer flottával frissítette állományát. Wanderer W25K-ból nem sok fogyott, a többség inkább a BMW 328-at részesített előnyben. A típus leghíresebb hazai tulajdonosa kétségkívül ifjabb Horthy Miklós volt, ő azonban ekkor már távol maradt a versenypályáktól. Maga Hess Ervin próbálta a W25K-t népszerűsíteni, s 1936 augusztusában az FTC hagyományos futárversenyének keretében megrendezett hegyi futamon elsőnek ért célba. Ugyanebben az esztendőben a Hármashatár-hegyen indított versenyen, Hess Ervin egy kétliteres, kompresszoros Wandererrel kategóriájában az 5. helyen végzett.
Hess Ervin cége túlélte a második világháborút, a cégtulajdonosnak azonban nyoma veszett. Édesapja, Hess Lajos ekkor már német állampolgár volt, s valószínű, hogy a család a háború végén Nyugatra távozott. 1945-1947 között Landauer Eduárd, a Királyi Magyar Automobil Club titkára próbált új életet lehelni a vállalkozásba, kísérlete azonban kudarcot vallott.