Besznyák István

Az emlődaganatok diagnózisa és kezelése

"A daganatos betegség gyógyítási lehetősége a korai felismeréstől függ. Tehát az egyén érdeke, élete függ a korai felismeréstől! Az üzenet egyszerű és érthető. Mégsem működik!" - írja Vasváry Artúrné, a Magyar Rákellenes Liga főtitkárnője 2003-ban, a Szent Agátha tiszteletére rendezett tudományos ülés anyagában. Ugyancsak itt hívja fel a figyelmet rá Dr. Döbrössy Lajos, hogy "a Magyarországot lefedő, létező szűrőrendszer mérhetetlenül heterogén". Megfelelő kifejlesztése, úgy tűnik, jó úton halad, s rajtunk is - nemcsak orvosokon, hanem a potenciális pácienseken is - múlik, hogy mennyire lesz hatékony!

A fizikális vizsgálat és a mammográfiás szűrővizsgálat alkotja voltaképpen az emlődiagnosztika alapját. Megfelelő berendezéssel és tapasztalattal rendelkező szakember az emlőváltozások döntő többségét helyesen tudja kórismézni. Pontosabb diagnózis felállításához olykor szükség lehet az emlő ultrahangos, komputertomográfiás és MRI vizsgálatára is. A termográfia napjainkra már eltűnik az emlődiagnosztika fegyvertárából, a PET (pozitron emissziós tomográfia) pedig részben nehéz elérhetősége miatt többnyire nélkülözhető napjaink rutin diagnosztikai módszerei közül. Váladékozó emlő, vérző emlő esetén az emlő tejútrendszerének kontrasztanyaggal történő feltöltésének lehetősége (galaktográfia) is rendelkezésünkre áll.

Rendkívül hasznos és komoly információt jelenthet az észlelt emlőelváltozás vékonytű- és ún. core-biopsziás vizsgálata, amely sejtszinten vagy hisztológiai szinten lehet segítségünkre a korrekt kórisme tisztázásában. Teljesen biztos, részletekre kiterjedő egyértelmű kórisme felállításához szükség lehet az ún. excizionális biopszia (próbakimetszés) végzésére. Az így nyert anyag megfelelő szakember általi vizsgálata biztosítja napjainkban a legpontosabb és legtöbb információt a további tennivalókat illetően.

Az egyértelmű, részletekre kiterjedő kórismét természetesen csak az észlelt emlőelváltozás eltávolítása és részletes patológiai feldolgozása biztosíthatja minden esetben. Pár évtizeddel ezelőtt a legkitűnőbb patológus kollégáktól is csak bizonyos szövettani típusok elkülönítését várhattuk azon túl, hogy a daganatos folyamat jó- vagy rosszindulatúságát megállapították. Napjainkban már arra is képes a patológia, hogy ún. hisztológiai prognosztikát végezzen. Az esetek döntő többségében el tudja különíteni az ún. "kedvező" prognózisú rosszindulatú tumorokat az "intermedier" és "kedvezőtlen" prognózisúaktól - ezeket Grade I-II-III. jelzéssel különböztetik meg. Bizonyos prognosztikai indexekkel numerikusan is ki lehet ezt fejezni, jól használható támpontot adva a további komplex kezelés számára. Kialakult, illetve hazánkban is kialakulóban van az emlőtumorok ún. prognosztikai faktorainak megismerése és vizsgálata. Így például az emlőbetegségekkel foglalkozó egyik legújabb hazai kézikönyvben Csuka és Tóth 32 prognosztikai faktort különböztet meg (receptorok 6, proteázok 5, sejtadhéziós molekulák 3, szuppresszor gének 6, metasztázis-predikció markerei 3, osztódásszabályozó gének 6, egyéb 3). Ezek vizsgálata ilyen részletességgel napjainkban természetesen még sehol sem megoldott, de jelzi, hogy az emlő rosszindulatú daganatai egy nagy gyűjtőcsoportot jelentenek, s megítélésük sok szempontból - így a kezelés és a prognózis szempontjából is - rendkívül különböző lehet. Pontosabb megismerésük, s az ebből levont következtetések jelenthetik a terápia fejlődésének újabb és pontosabb irányait, melyek kijelölik azokat a fejlettebb kezelési módszereket, melyekkel majd a következő generáció él.