Helypénzekkel és nem létező vállalkozókkal jön az észak-koreai váltás

TUMANGANG, NORTH KOREA - AUGUST 19: A general view of a store near Tumangang railway station on August 19, 2015 in Tumangang, North Korea. North and South Korea today came to an agreement to ease tensions following an exchange of artillery fire at the demilitarized border last week. (Photo by Xiaolu Chu/Getty Images)

Fordulat előtt állhat Észak-Korea gazdasága, melyben a piacoknak és a hivatalosan nem is létező, erősödő vállalkozói rétegnek lehet döntő szerepe – írja a Quartz a washingtoni stratégiai elemzőintézet, a CSIS és a szöuli székhelyű North Korea Development Institute közös friss tanulmánya alapján. A piaci árusítóhelyeknek már most komoly bevételt köszönhet a rezsim, de a gazdaság fejlődésében – egyáltalán, működtetésében – egyre nagyobb szerep jut az új „pénzembereknek", azaz a donju-knak is, akik afféle köztes státuszban helyezkednek el az állami tervgazdálkodás és a kibontakozó kapitalista viszonyok között.

Nagyjából két évtizede indult az észak-koreai piacok felemelkedése, számuk növekedése. Jelentőségük mostanra megkerülhetetlenné vált a világtól elzárt ország számára, ahogy az új vállalkozói réteg tagjaival, a donju-kkal is számolnia kell a phenjani vezetésnek. Kérdés, hogyan reagál a gazdaságot erősítő, de a központi vezetést gyengítő fejleményekre az első számú vezető, Kim Dzsongun?

Éhínségtől az alkalmi lerakatokon át a hivatalos piacokig

Az észak-koreai piacok jelentőségének növekedése, számuk gyarapodása, nagyjából két évtizeddel ezelőttre vezethető vissza. A 2002-ben erőre kapó, Kínával folytatott határkereskedelem megerősödése biztosan hozzájárult az alkalmi árusítóhelyek számának növekedéséhez, majd a hatalom általi későbbi hivatalossá tételükhöz - állítják a CSIS elemzői.

Észak-koreai halászhajó Forrás: AFP/Goh Chai Hin

A piacok megjelenésének közvetlen előzményei ettől függetlenül drámai eseményeket jelentenek: a szocialista világrend összeomlását és a hidegháború végét követően,

az 1990-es évek Észak-Koreájában hosszú éveken át húzódó, több hullámban jelentkező éhínség tizedelte a lakosságot.

Az áldozatok száma pontosan nem ismert, legalább néhány tízezer főre biztosan tehető ez a szám, de egyes becslések több százezer, sőt, milliós nagyságrendet adnak meg.

Az önellátást a nemzeti identitás részévé emelő észak-koreai elv, a dzsuce miatt, a diktatúra csak korlátozott külföldi segítségnyújtást engedett meg a nemzetközi közösség tagjai számára. S miközben rendre félrevezető információkat adott a valódi állapotokról, a tervutasításos rendszerre épülő gazdaság (ideértve a mezőgazdaságot, a termények fejadagonkénti kiosztásának koncepcióját és a hadsereg túlzó előtérbe helyezését az élelmezésben a társadalom többi csoportjához képest) képtelen volt úrrá lenni az ellátási gondokon.

A piacozást Észak-Koreában a kényszer, a fekete- és az árukereskedelem hívta életre.

Az utólagos értékelések szerint lényegében egy olyan alulról építkező „társadalmi jelenségről" van szó, amelynek révén a lakosság szorongatott helyzetében, maga próbálta enyhíteni a fojtogató társadalmi és gazdasági krízist. A feketepiacoktól (jangmadang) az út a szabályozott működésig vezetett.

Észak-koreai mezőgazdasági munkások az egyik ültetvényen Forrás: AFP/Ed Jones

A hatalom eleinte letörte ezeket a törekvéseket, ám később felismerte annak jelentőségét, hogy a lokális árukereskedelem nemcsak a központi irányítással csak nehézkesen orvosolható helyi gondokra jelent gyors megoldást, hanem a piacosítással az állam is közvetlen, lefölözhető gazdasági haszonra tehet szert.

Szó szerinti piacgazdaság

A most napvilágot látott jelentés szerint, Észak-Koreában hivatalosan 436 piac működik, melyek között egészen kicsik és hatalmas alapterületűek, egyaránt találhatók. A számuk nagyon gyorsan nőtt, míg az 1990-es években lényegében nem léteztek, addig a mostani érték az egy évtizeddel korábbinak nagyjából a duplája – írja a Wall Street Journal.

A lap megjegyzi, más kutatók hasonló számokat adnak meg. Például Curtis Melvin, a John Hopkins Egyetem egyik intézetének vezető kutatója és a Daily NK, az Észak-Koreával foglalkozó szöuli hírportál állandó szakértője 480-ra teszi a piacok számát, melyből 387-et az állam már hivatalosan elismert.

Észak-koreai asszonyok állnak sorba kukorica-fejadagjukért 2005-ben Forrás: AFP/Gerald Bourke

Ezeknek az árusítóhelyeknek óriási a gazdasági jelentősége:

• Mintegy 600 ezer állampolgárnak adnak munkát.
• A legkisebb piacok 2800 négyzetméteresek, míg a nagyobbak akár 100-200 ezer négyzetmétert is elfoglalhatnak.
• A legkisebb piacok is megtermelnek az állam számára évente néhány száz dollár bevételt a standok bérbeadásából és a helyjegyek eladásából, valamint az adózásból, míg a Cshongdzsin kikötővárosban található Sunam piac – az ország legnagyobbika, 250 ezer négyzetméteren – 850 ezer dollár körül hoz évente Phenjan konyhájára.
• A piacok működéséből a számítások szerint a rezsim évente 57 milliós bevételre tesz szert, ez legalább 15 milliárd forintot jelent.

Egy korábbi – nem reprezentatív, helyi interjúkra épített – felmérés eredményei szerint pedig, az észak-koreai háztartások 70 százalékának bevételei köthetők valamilyen módon a piacokhoz. Ugyanígy 70 százalék körül volt azok aránya, akik szerint életükre az ország elzártsága ellenére is nagyobb hatást gyakorol a külvilág (árukkal és információkkal), mint a kormány intézkedései.

Kerékpáros járókelők Keszong városban, háttérben propagandaképpel Forrás: AFP

A felmérésből az is kiderült, azok az észak-koreaiak, akik korábban megélték a helyi pénz elértéktelenedését – 2009-ben az állam által irányított valutaleértékelés zajlott le az országban, az azt utólag hibás lépésnek tartó tisztviselőt később kivégezték –, kifejezetten bizalmatlanok a kormány intézkedéseivel szemben. Úgy érzik, Phenjan egy esetleges újabb, a pénzügyeket érintő hibás döntésével, semmissé teheti az állampolgárok készpénzállományának értékét.

A cikk folytatásában arról olvashat, mit jelentenek a változások az örökletes diktatúra első számú vezetője, Kim Dzsongun számára, és arról, milyen elképzelések szerint lehetne elősegíteni az észak-koreai gazdasági fordulatot. Lapozzon!