A nagy magyar nevettető, aki a történelem poklát és a szocializmus börtönét is megjárta

2003 december 4-én készült portréfotó

Kissrác korában bohóc akart lenni, aztán a színészet kezdte vonzani, nagy drámai szerepekről álmodozott. Pestre kerülve mégis jobbnak látta, ha kertésznek tanul, mert azt hallotta: adott történelmi körülmények között az a szakma nagyobb biztonságot jelent a számára. Tévedett. A koncentrációs táborból visszatérve ismét a színészetet akarta kitanulni, bár volt tanoda, ahonnan azzal az indokkal tanácsolták el: az ő külsejével semmiképen sem léphetne színpadra. Végül mégis akadtak színházi emberek, aki pártfogásukba vették. Hamar kiderült, hogy leginkább humorával érhet el sikereket a színészi pályán. Saját adottságain is ironizálni képes szarkazmusával, egyedi mimikájával, gesztusrendszerével, azzal az unikális tehetséggel, amely alighanem a világ bármely országában a legnépszerűbb komikusok közé emelték volna. Kabos László Amerikában is próbára tehette volna a tehetségét, a hazájához, nyelvéhez való hűsége miatt maradt Magyarországon, s lett a Kádár-redszer egyik legnagyobb nevettetője. Vállalva, de legalábbis elviselve annak minden következményét. Sztankay Ádám írása.

Lottó Ottó
A pártállam kultúrkorifeusainak elképzelése szerint létrejött Vidám Színpad fő feladata, hogy elandalítsa, fellazítsa a pártállam – vezetői szerint inkább csak vélt – bornírtságaitól felbőszült, de legalábbis hektikus közönségét.
Kabos László ugyanakkor a lágerélményei kapcsán is tartózkodó a politikával szemben.

A Rákosi nevével fémjelezte korszak politikai kabaréiban tudatosan a civil, az apolitikus világot képviseli.

Kabarészámainak ismétlődő bemondása:

Én már akkor vörös voltam, mikor még azt sem tudták, mi a kommunizmus!

Témaválasztásában a magánember hétköznapi világa a hangsúlyos. A párkapcsolat, a pikáns témák, a szexuális elszólások. Kibúvók a hivatalos irányvonallal szemben. Kabos László gyakran hivatkozik, rá is játszik a múltjára: kis, vidéki félárva zsidó gyerek, aki mindig talpra áll, megtalálja a helyét a nagyvilágban, miközben rácsodálkozik annak visszásságaira. Kinevetve önmagát, másokat, burkoltan a rendszert, a szocialista viszonyok feszítő, más terepen ki nem beszélhető emberi dolgait.

Mindeközben, bár akaratlanul, de a rendszert is kiszolgálja. Kívülállásával bizonyítja, hogy nem lehet rossz az a világ, amelyben egy kívülálló is kikerülhet a rivaldába.

Ekkoriban születik első magánszáma, a "Leszállították a tüzelőmet" című, amelyet a Magyar Rádió is felvesz.

A magas hallgatottságának köszönhetően ismertsége, népszerűsége országosan is egyre nagyobb.

Budapest, 1957. március 7. Kabos László színművész Lottó Ottó szerepében figyeli a színfalak mögött a sorsolást Forrás: MTI/Pap Jenő

Szenes Iván sorra írja számára a sikeres slágereket is, mint például a Fotóriporter, vagy a Turista.
Magyarországon 1957-ben indul a lottójáték, amelynek Kabos László lesz a reklámembere. Lottó Ottóként jelenik meg reklámfilmekben is: "Megvette már az e hetit?" A többepizódos reklámszkeccseket a híradó és a film között vetítik a mozikban.

150 forintot fizetnek egy jelenetért, a pénznek bőven van helye, és népszerűsít engem is

- válaszolja Kabos László a fanyalgó kollégáknak.
Az 1957-ben induló televíziós közvetítések néhány évig csak kevesekhez jutnak el, a mozis megjelenés azonban sokat emel Kabos László népszerűségén.
A lottóreklámok ihletik Király Dénest az "Ottóka" című darabra. Főszerepben Kabos László.

Áttételesen az is a lottó játéknak köszönhető, hogy Kabos Lászlónak idővel önálló estje lesz a Vidám Színpadon.

Hirtelen irányváltás
Kabos László 1951-től sok éven át leginkább tréfákban, jelenetekben szerepel a Vidám Színpadon. Első komolyabb színész sikerét – a kabaré világából kilépve – a Vidám Színpad kamaraszínházában, a Kisszínpadon aratja 1957-ben, Molnár Ferenc vígjátékában, a Doktor úr-ban, Puzsér szerepében. Kilencszázszor játssza el.
Némi pauza után, a Kazal László rendezésében 1960-ban színre kerülő felújítás is megél háromszáz előadást.
Az eredeti bemutató és a felújítás közötti időszakban Kabos László egy színházi munkáitól független kötelezettséget is teljesíti.

1959-ben fél évet börtönben tölt.

Az Autó-Motor magazin 1959-es június számában írja meg, hogy Kabos László, május 2-án ittasan ült be Simca-Aronde típusú gépkocsijába, miután hajnalig mulatozott barátaival a Bécsi kapu eszpresszóban. Majd felidézik, hogy a színész már kapott korábban egy kétezer forintos büntetést ittas vezetésért a Fővárosi Bíróságtól.
Majd a cikk rátér a konkrét balesetre, amely május 6-án történt. Az ismét alkoholos állapotban vezető színész a kora reggeli órákban későn vette észre a nagykörúti kereszteződésben a forgalom irányító rendőrt, a gázolást ezért csak egy hirtelen irányváltással tudta elkerülni, ám közben

összeütközött egy másik személygépkocsival, majd felszaladt a járdára, ahol elütötte Halmi Pál kereskedelmi dogozót, aki eltörte az úját. Az esetnek több sérültje nem volt.

Kabos Lászlót előzetesbe került, majd utóbb a bíróság egy év két hónap börtönre ítéli, és örökre eltiltja az autóvezetéstől. Végül fél évet tölt a börtönben, idővel visszakapja a jogosítványát.

Laudáció
A Vidám Színpad kabaréiban a kezdetekben Kellér Dezső konferanszai jelentik a műsorok gerincét. A konferanszok patikamérlegen kimért humora jelzésként is szolgál a Vidám Színpad más szerzői felé: mutatja, meddig bírálható az állampárt az aktuális politikai klímában az egyéb jelenetekben.

Kellér Dezső bátyja, az ugyancsak jó tollú író, újságíró, Kellér Andor 1959 júniusában jegyez egy írást a Kabos László által okozott baleset kapcsán. Kabos László akkor már kikerült az előzetesből, de még előtte van a tárgyalásnak, börtönnek.

Kellér Andor írása bevezetőjében rögzíti: ritkán találkozott olyan visszafogott, szolid, tisztelettudó emberrel, mint Kabos László, aki, ahogy minden egyébben, még étkezése kapcsán is mértéket tart. Majd felteszi a kérdést:

hogyan lett ebből a tisztelettudó, szódavizet is elutasító diétásból az éjszaka fejedelme, társasági közkincs és töményszesz fogyasztó?

Mielőtt beszámol személyes találkozásukról, leírja Kabos László élettörténetét, említve az egykori kertészeti tanfolyamot, amely elvégzése alatt Kabos László alig kereste meg a betevőt, szó esik arról is, hogy

Kabos László ráadásul a külseje miatt félt a lányoktól, ahogy általában mindenkitől.

Kellér Andor felidézi a koncentrációs tábor iszonyatát, majd azt az utat, amelyen Kabos László onnan visszatérve eljutott a népszerűségig, amelyben – mint Kellér Andor hangsúlyozza - nagy szerepe volt annak, hogy

Kabos Lászlónak volt bátorsága félelmeit és szokatlan külsejét is az irónia tárgyává tenni a színpadon.

Kellér Andor írásában szót kap az érintett is.

Azért lettem ivós, mert mindig és mindenütt féltem. Csak a színpadon nem. (...) Már Kabos voltam, ágyrajáróból albérlővé, albérlőből főbérlővé emelkedtem, kocsit is vettem, és még mindig féltem, és folyton csak féltem. Nevezetes emberek között kicsiségi érzésem megmaradt. S a nők ... Ha a nő nem tetszett, el tudtam szórakoztatni, ha tetszett, megkukultam. Nem mertem udvarolni, majd éppen én, a vörös kellenék neki... Akkor valaki felvilágosított: igyál... És valóban ha lehajtottam két pohár konyakot, a fék meglazult bennem, azt a nőt, aki körül józanul keringeni se mertem, bátran karon fogtam.

Kellér Andor mindehhez – egyebek között – azt is hozzáteszi:

Így jutott el az éjszakába. Fizetett mindenkinek, és ha barátja egy se akadt, cimborája, ivópajtása rengeteg. A költővel szólva szabadon: piros pofák közt herceg lett. Panaszolja, hogy akik bátorító javaslattal keresték fel asztalánál: igyál, komám, az egészségemre, vagy azzal a valószínűtlennek látszó eséllyel biztatták, hogy sose halunk meg – most kegyetlen bírálói. Szidják, mert ivott, ők csak tudják, ők is ittak.

A cikk végén arról is hangsúlyosan szó esik, hogy mindez Kabos László esetében nem fog folytatódni, megismétlődni

Bekerül, kikerül, komédiázik
A korabeli lapok egyes cikkei olykor kabaré jelenetként tálalják Kabos László fegyintézeti tartózkodását. Az ütközést, a könnyebb sérüléssel járó gázolást megelőző időszakban Kabos László egyebek között A majd a papa című zenés bohózat címszerepét alakította, amely darabban az általa alakított papa a Markó utcai fogházba „készülődik". A sajtó nem mulasztja el megemlíteni: a pere előtt egy időre vizsgálati fogságba került színészt azzal a kommentárral kísérte a fegyőr a Markó utcai cellájába:

Na, maga aztán szépen beénekelte magát ide.

Hivatalos börtönbüntetése előtt pedig állítólag elnézést kért a színésztől a börtönigazgató, amiért nincs náluk művészbejáró. A mozaikokat összeillesztve úgy tűnik:

Kabos Lászlót minden körülmények között óvta a hatalom.

Fél év után kikerül a dutyiból, és nem sokkal később próbálni kezd a Doktor úr már említett, ismét sikert hozó 1960-as felújításában.
Színészi képességeit bizonyítja Nagy Endre-Kállai István A miniszterelnök című színművében 1961-ben. Ugyancsak markáns alakítást nyújt a Legfeljebb elválunk 1962-es, a Susmus 1963-as, a Csacsifogat 1964-es, a Szegény kis betörő-1967-es, A nyolcadik osztály 1967-es című komédiákban, bohózatokban.

A Vidám Színpad Jókai Téri kamaraszínpadán, a Kis Színpadon háromnegyed hétkor kezdik az előadásokat, a Vidám Színpadon fél nyolckor a kabarékat, hogy Kabos László a viszonylag kurta színdarabok befejezése után azokban is részt vehessen.

Magánszámaihoz maga találja ki a témát, amelyet aztán egy hivatásos író – a vidám Színpadon általában Kállai István – dramatizál.
Ugyanakkor Kabos László maga is ösztönös dramaturgiai érzékkel bírt, csak olyan jelenetre bólintott rá, amely százszázalékosan működött, biztosan megnevettette a közönséget. Arra is gondja volt, hogy a kollégái szerepei is tökéletesre csiszolódjanak a próbák során. Ha a bemutató után mégis kiderült, hogy az egyik játszónak mégsem ül a poénja, akkor kapásból ajánlott más megoldást, amit hálával fogadtak.
A hatvanas évek végére – Salamon Béla 1965-ös halála után – már a Vidám Színpad három K-ja a társulat legnagyobb értéke a kassza, következésképpen a közönség szempontjából. Kabos László, Kazal László és Kibédi Ervin.

Mindhármuk jellemzője – unikális színpadi karakterük mellett – hogy halálosan komolyan veszik a komédiázást, nem tűrik a lazaságot a hivatásukban.

A budapesti Vidám Színpadon, a Nehéz a választás című kabaré szereplői: Vass Mari, Kíbédy Ervin, Kabos László, Csala Zsuzsa, Alfonzó Markos József, Forgács László színművészek 1965-ben Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Házasság, Aczél elvtárs rosszallásával
Kabos László a hatvanas évektől kezdve havonta több mint harminc előadásban vesz részt a Vidám Színpadon – van nap, amikor kétszer is színre lép.
A Kamara Varietében gyakran napi három alkalommal is. Játszik a Budapest Varietében, a Margitszigeti Majakovszkij Színpadon, a Béke-kupolán. A Fővárosi Nagycirkusz, a Zeneakadémia délelőtti műsorai mellett rengeteg vidéki fellépés is elvállal magánszámaival. Az egyik legnevezetesebb, múltját is megidéző a "Vazs megyei vagyok."
Háromfelvonásos darabban először az Operettszínházban látható, Békeffi István "Nyolcadik osztály" című darabjában. A bemutatón még Latabár Kálmán és Feleki Kamill játsszák a főszerepeket, de amikor Feleki Kamill személyes okokból távozik a társulattól, akkor Kabos László veszi át a szerepét.
Pódiumi, színpadi jelenléte mellett folyamatosan dolgozik a rádióban és a televízióban is.

Mindemellett 1961 decemberében arra is jut ideje, hogy megnősüljön. A szertartást a Dohány utcai zsinagógában tartják. Több ezren gyűlnek össze az eseményre.

Özönlenek az emberek a hivatalokból, üzemekből, amikor híre megy a Kiskabos esküvőjének. Baleset is történik a tolongásban, amikor véletlenül fellökik Fischer Annie zongoraművésznő édesanyját, aki a lábát töri.
A színész utóbb a maga módján von mérleget a házasságáról, amikor egy újságírónak elmeséli, hogy amikor olykor megemlíti valaki, hogy ott volt az esküvőjén, ő rendszerint azt feleli:

Sajnos én is.

Kabos László egyebeket nemigen nyilatkozott erről a nászról, de utóbb egy alkalommal azt állította:

felesége színinövendék volt.

A Kisalföld című lapnak egy hónappal az esküvője után még azt mondta, hogy az interjún jelenlévő – az újságíró szerint „fiatal, nagyon csinos és kedves, fekete hajú nő" –

egy fényképész szövetkezet munkatársa.

Kabos László jóval a rendszerváltás után mesélte el a Szombat című, zsidó politikai és kulturális folyóirat újságírójának, hogy alighanem egyházi esküvője verte ki a biztosítékot Aczél Györgynél, a korszak első számú kultúrkorifeusánál. Kabos László arról beszélt, hogy szerinte az ugyancsak zsidó származású Aczél, aki ugyanakkor kényelmetlennek tartotta a származását, rossz néven vette, hogy a színész tréfáiban, más megszólalásaiban teljes természetességgel vállalta a zsidóságát. Az egyházi esküvő pedig bőszítette.

„Hiába volt ő is (Aczél György) zsidó: megtagadta magát, azt hitte, a bajusza majd eltakarja a pónemot. Ő és Kádár eljárt hozzánk a Vidám Színpadra. Kádár imádott minket, a műsor alatt nagyokat hahotázott, Aczél viszont csak a bajusza alatt mosolygott: látszott, hogy nem akarja, hogy kiderüljön, neki is tetszik a dolog."

- idézte fel az interjúban a színész.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!