Áruló kényszerek

A tudomány árulásáról, az alkalmazott kutatás felsőoktatásbeli helyéről, illetve az ehhez szükséges változásokról beszélt Buzás Norbert a Mindentudás Egyetemén.

"Tudomány és üzlet. Árulás, kényszer vagy józan felismerés?" címmel tartott előadást a szegedi Mindentudás Egyetemén BuzásNorbert, a Szegedi Tudományegyetem innovációs igazgatója.

Ejnye, Edison

Vajon Edison elárulta-e a tudományt vagy a tudományosságot? Elvégre Edisonnak az egyik legfontosabb motivációja a hasznos termék előállítása volt, nem pedig a mélyen tudományos kutatás magasztossága. Márpedig Magyarországon azokat, akik az alkalmazott kutatás, az ipari megrendelések, a nagyon könnyen hasznosítható vagy termékközeli tudás közelében dolgoznak, egyszerűen a tudomány elárulóinak bélyegezték - akár néhány éve is. A helyzet mára szelídült, talán az alkalmazott kutatókat kárhoztatók nem fejtenek ki olyan éles álláspontot a tudomány elárulásának tekintetében, és talán az árulás szót nem is használják, de az mindenképpen igaz, hogy "a tudomány elüzletiesedése", "túlzottan üzletiessé válása", "az üzlet által motivált tudomány" nagyon gyakorta használt kifejezések. A jelenleg dinamikusan fejlődő területek, mint a nano- vagy biotechnológia különösen preferált területei ezeknek a támadásoknak, mondván, hogy ezekhez a területhez pénzéhség, kalandvágy, izgalmas témák kellenek, de nem szükségesek mélyebb gondolatok vagy szorosabb kötődés nagyobb dolgokhoz.

De vajon kényszer-e a tudomány és az üzlet kapcsolata? Egy felsőoktatási intézmény büdzséjében minden tízmilliárd forint költségvetési támogatására közel tizenhat és fél milliárd forint úgynevezett Oktatási Minisztérium által elfogadott bevétel, mondhatni elvárt bevételként kell megtermelni - tehát annak a pénznek, amit egy intézménynek a saját fenntartására, működtetésére és fejlesztésére egy adott időszakban elő kell állítania, hatvankét százaléka saját bevétel. Tehát a források szerkezetének változása alkalmazás-orientált kutatásokra ösztönöz. Egyrészt a restrikciós intézkedés eredményezik ezt a változást, másrészt hihetetlen mértékű források jelennek meg az alkalmazott kutatások terén - Baross, Asbóth, Pázmány a nevesített pályázatok közül néhány -, amelyek kifejezetten arra szolgálnak, hogy valamilyen termékbe, szellemi eredménybe ágyazott konkrétan felhasználható tudás képződjön.

Belső problémák

Az egyetem választott vezetői nem tudnak felszabadultan és hatékonyan irányítani, mert az egyetem az egyetlen olyan óriásvállalat, ahol a vezérigazgatóból maholnap beosztott lehet, és fordítva. Így a vezetői felelősségvállalást bénítja, hogy bármilyen megszorító intézkedés, bármilyen racionalizálás, bármilyen gazdálkodással kapcsolatos döntés esetén azzal kell szembesülnie a döntéshozónak, hogy csak ideiglenes helyzet, hogy ő a vezető.

A fenti szempontokkal ellentétben az ipart az érdekli, hogy képzett legyen a munkaerő és hogy használható eredményekkel álljon elő az egyetem, terméket, szolgáltatást tudjon fejleszteni, versenyképességet generáljon, javítson. Az egyetem belső hatékonysága abból a szempontból érdekli, hogy egy olyan kapcsolati menedzsmentbe lépne be, amiben őt az általa hozzátettekkel - ami lehet tudás, kooperáció, reputáció vagy sok pénz - arányos mértékben szolgálják ki. Ez felveti a kérdést, hogy képes-e az egyetem kilépni a valós piacra, ahol a termékek és szolgáltatások tényleges versenykörnyezetben vannak. Az USA-ban 1980. december 12-én meghozták az egész világ felsőoktatására, illetve a felsőoktatás és az üzleti világ kapcsolatára máig legnagyobb hatással lévo törvényt: mert ahhoz, hogy az egyetemek ki tudjanak lépni a valós piacra, arra van szükség, hogy az egyetemeket helyzetbe hozzák, jogilag lehetőséget kapjanak, sőt, támogatást és menedzsment eszközöket is kapjanak. Így az Egyesült Államokban lehetővé tették, hogy a kormányzati forrásokból létrehozott elemeket az egyetemek saját jogukra szabadalmaztassák. Az egyetem mint vállalkozás így beléphetett a valós piacra - a következő tíz évben a megadott szabadalmak háromszorosára nőttek, a licenciaszerződések, illetve az erre kötött opciók száma több mint négyszeresére, és a licenciából származó árbevétel majdnem tízszeresére emelkedett. Ez az egyetemek árbevétele.

Szabadok a szabadalmak

Magyarországon a 2005. január 1-tol érvényes innovációs törvény az egyetemek feladatává teszi a közfinanszírozási kutatási eredmények birtokba vételét. Ez egy nagyon terhes feladat, mert ehhez semmilyen eszközt nem ad az egyetem kezébe. Ugyanakkor lehetőséget teremt az egyetemeknek arra is, hogy a szabadalmakat hasznosító vállalkozás révén hasznosítsa. Ezzel egyrészt kiviszik az egyetemeket a reálszférába, másrészt a közalkalmazott kutatók tulajdonosai vagy tisztségviselői lehetnek ezeknek a vállalatoknak. Nyilvánossá válik az ilyenfajta szereplés, másrészt elismeri a törvény, hogy az alkotó jogosult az üzletből való részesülésre.

Az előadó szerint az egyetemnek három fontos feladata van: egyrészt, hogy állítson elő olyan ablakot a külvilágra, ami be tudja fogadni az ipari igényeket, kapcsolatot tud tartani az iparral, megfelelően tudja kezelni ezeket a kapcsolatokat, érzékeny az üzleti világ dolgaira, és ismeri az üzleti világot. Másrészt lennie kell az iparral, az üzlettel közösen működtetett intézmény - szükség van olyan kooperatív kutatási együttműködésekre, ahol egymástól lehet tanulni. Harmadrészt lenniük kell olyan háttérintézményeknek, amelyek nélkül nem menne az ipar és az egyetem együttműködése, hiába hiszik azt, hogy nekik ahhoz közük nincs.

Pölös Zsófia
Forrás: Szegedi Egyetem