Bob Dylan: Kietlen-sor

Bob Dylan: Kietlen-sor

Akasztófás anzikszot adnak
Átfestik az útlevelet
A kozmetikusnál matrózok ülnek
A cirkusz megérkezett
Itt jön a vak főkapitány
Megbűvölték és úgy maradt
A kötéltáncoshoz kötve a balja
Jobbja zsebében matat
A rohamososztag meg fészkelődik
Kirajzana már nagyon
Ezt látjuk Nőmmel máma este
A Kietlen-soron

Hamupipőke fesztelen
"Ismerj ki ha tudsz" ragyog
És farzsebbe dugja két kezét
"Bette Davis vagyok"
A színre lép Rómeó így motyog:
"Nekem rendelt a sors"
De rászólnak: "Rossz helyen jársz haver
Jobb lesz hogyha lekopsz"
Mikor elment a mentő
Csönd lesz és csönd honol
Csak Hamupipőke söpröget
A Kietlen-soron

A hold már takarózik
És bújnak a csillagok
A jósasszony be is cipelt
Már minden kacatot
Káint és Ábelt kivéve
Meg a púpos toronyőrt
Most mindenki szeretkezik
Vagy várja az esőt
És a Jó Szamaritánus
Kiöltözik tudom
Mert vurstliba megy ma este
A Kietlen-soron

Jaj úgy féltem Oféliát
Áll az ablak alatt
Csak ma lett huszonkét éves
De már vénlány maradt
A halál neki romantikus
Páncélinget visel
A hit a hivatása és
A bűne hogy élettelen
A szemét a szivárványra szegzi
Mint Noé egykoron
De be-bekukucskál mi van
A Kietlen-soron
Einstein Robin Hood-álruhát hord
És tokban az esze
Erre járt és egy féltékeny
Csuhás is volt vele
"Lövöm a rigót" mondta és
Rémesen villogott
És csatornacsövön pipált
Ábécét szavalgatott
Ma senki rá se nézne
Bár híres volt mondhatom
Elektromos hegedűn játszott
A Kietlen-soron

(Barna Imre fordításában)

1965 (Highway 61 Revisited)