Az [origo] focivébé-válogatottja

Régóta ott mocorgott, s a világbajnoki döntőt követően belőlünk is kitört a nemzetek felett álló szövetségi kapitány, ennélfogva a torna vége felé arcunkon, mozgásunkon és beszédünkön kiütköző zombitünetek sem akadályozhattak meg minket abban, hogy összerakjuk a saját vébéválogatottunkat. Mivel Németországban örömünnepnek számított, ha láttunk egy-egy igazi csatársort, alkalmazkodva a korszellemhez magunk is egy szál támadót tettünk a csapatba, amelybe - ki gondolta volna egy hónappal ezelőtt - vérző szívvel, de biztos kézzel nem írtunk bele egyetlen brazil nevet sem.

Franck Ribéry

Forrás: EPA

Grosso mellett a világbajnokság legnagyobb felfedezettje a franciák ifjú középpályása. Az előző szezonban a Ligue 1 legjobbjának választották a négy éve napjait még útépítő munkásként és az éjszaka császáraként tengető játékost, ezzel együtt nem tartozott az ismert labdarúgók közé, hiszen csupán két héttel a torna előtt mutatkozott be a nemzeti tizenegyben, elsősorban a közvélyemény nyomásának köszönhetően. A vébén viszont kulcsfigurává lépett elő, és bár Svájc elleni góltalan gyötrődés során is csapata legaktívabb tagja volt, először Togo ellen villantotta meg tudását. A támadófutball németországi alkonyán cselekkel fűszerezett, lendületes szélsőjátéka élményszámba ment, még akkor is, ha azon a meccsen még nem tudott kellőképpen uralkodni az idegein, és sorra elhibázta a ziccereit.

A spanyolok ellen viszont már bevette a kaput egy kiváló egyéni alakítás végén (), és a későbbiekben is Franciaország egyik legveszélyesebb embere volt. Nem meglepő, hogy immár sorban állnak érte az európai nagycsapatok, ő azonban úgy döntött, még egy évig Marseille-ben marad, hogy lerója tartozását, amiért az előző szezonban a csapat az ő kihagyott büntetője miatt csúszott le a nemzetközi kupaszereplésről.

Patrick Vieira

Nem az a típusú labdarúgó, akinek a játékáért különösebben rajongani lehet, a védekező középpályás pozíciójában azonban a vb előtt is a világ legjobbjai között emlegették, ezt a vélekedést pedig Németországban nyújtott teljesítményével is megerősítette. A Premier League-ben hagyományosan a legtöbb sárga lapot begyűjtő Vieira a válogatottban a hasonló stílusú Makelelével együtt egymást is biztosítva végzik el a piszkos munkát, támadó legyen a talpán, akinek mindkettőjükön sikerül áthámoznia magát.

Ám még Makelele mindössze 11 labdát szerzett a világbajnokságon, Vieria 36-ot, amivel a torna második legjobban szerelő játékosának mondhatja magát. Emellett a támadásokból is kivette a részét, a Togo elleni szükséggyőzelmet az ő góljával és gólpasszával hozták a franciák, majd a nyolcaddöntőben spanyol kapuba is ő bólintotta be csapata vezető találatát.

Forrás: EPA

Zinedine Zidane

Ez a világbajnokság elsősorban róla szólt. Bár majdnem meggyőzőtt minket az ellenkezőjéről, a profi labdarúgásnak búcsút intő élő legenda esete végül bebizonyította, hogy az élet mégsem a hollywoodi forgatókönyvek sémája szerint zajlik.

Volt, aki már vb előtt leírta, az első két csoportmeccs után pedig mindinkább felerősedtek a kritikus hangok, amelyek szerint a karmester immár inkább kerékkötője a francia csapatnak, mint mozgatórugója. A spanyolok ellen Zidane góllal és jó játékkal intette csendre az őt kikezdőket, hogy aztán a vb-favorit brazilok ellen a világbajnokság egyik legkáprázatosabb produkciójával vezesse négy közé Franciaországot.

Ezután már mindenki újra Zidane-t istenítette, ő pedig a portugálok ellen tizenegyesből döntőbe is lőtte a válogatottat. Az olaszok elleni finálé hosszabbításában a franciák közelebb álltak a győztes gól megszerzeséhez, de csak a 110. percig, amikor is Zidane-nál elszakadt a cérna, lefejelte Materazzit és kiállíttatta magát, dicstelenül fejezve be az utóbbi tíz év legragyogóbb focista pályafutását.

Az olasz, spanyol, világ- és Európa-bajnok, BL-győztes és aranylabdás Zidane-t ugyan a vb legjobb játékosának is megválasztották (), mindez azonban legfeljebb fájdalomcsillapítóként szolgálhat neki arra, hogy hiába a számtalan parádés gól, csel és átadás, jóideig mindenkinek egy másik mozdulat fog az eszébe jutni róla.

Andrea Pirlo

Megleltük a magyarázatot Andrea Pirlo tavasszal a Milanban produkált csekély futómennyiségére! Elméletünk szerint a középpályás tudatosan tartogatta erejét a világbajnokságra, amelyen az olasz csapat egyik legtöbbet vállaló játékosa volt. Nemcsak hogy olykor emberfeletti energiákat mozgósítva gyűjtötte össze a labdákat Gattusóval, de a gyenge formában futballozó Totti helyett az irányítói szerepkört is gyakran átvállalta, valójában ő mozgatta azzurrikat, és sokszor ő fejezte be lövéssel a támadásokat, ami Ghána ellen egy gyönyörű bombagólt is eredményezett (). Legfontosabb mozdulata mégis az volt a vébén, amikor a németek elleni elődöntő hosszabbításában egy ütemet kivárva odatette a labdát Grosso elé.

Forrás: EPA

Maxi Rodríguez

Kreatív, lendületes játékkal és három góllal tűnt ki a mezőnyből az argentinok középpályása, aki a szerbek ellen kétszer is eredményes volt, a Mexikó elleni nyolcaddöntőben pedig remek kapásgóllal döntötte el a továbbjutás sorsát ().

Az Atlético Madrid játékosát a vb előtt inkább csak a spanyol bajnokság szerelmesei ismerték, pedig a Primera Divisiónban is elég szépen termelt, az elmúlt két idényben összesen 25 találatot jegyzett. Ám a 25 éves focista nem csak gólérzékenysége miatt volt az argentinok egyik legjobbja, hanem hasznos mezőnymunkája miatt is: az öt találkozón összesen 20 labdát szerzett, 16-szor szabálytalankodtak vele szemben, és 13 beadása is volt. Meg nehogy már ne legyen egy dél-amerikai sem a válogatottunkban.

Elsősorban a 47 sikeres szerelésével a vb legjobb labdaszerzőjének bizonyuló Gennaro Gattuso kihagyásáért van lelkiismeret-furdalásunk, de a statisztikában meglepetésre nem sokkal maradt el tőle az öt meccs alatt is 32 labdát begyűjtő ukrán Anatolij Tyimoscsuk sem. Az ő posztjukon gondolkodtunk még a két szép gólt szerző portugál Maniche, a német motor Torsten Frings és az argentin Javier Mascherano beválogatásán, a jobb oldalon az Angliát a negyeddöntőig elrugdosó, majd ott megsérülő David Beckhamre, irányítóként pedig elsősorban a csoportmeccseken brillírozó Juan Roman Riquelmére számítanánk csereként.