Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Amint a légitársaságok alkalmazottai a terrortámadásokat követően már szeptember 14-én ismét felvették a munkát, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a repülés ettől kezdve nagyon másmilyen lesz - éppúgy, ahogy napjainkban a koronavírus-járvány kapcsán hallani egyre több véleményt különböző szakterületek képviselőitől, hogy az élet már nem lesz olyan, mint a pandémia előtt. Mindenesetre a 2001. szeptember 11-i események után máig ható és érvényes változások indultak el a légi közlekedésben az USA-ba, de a világ más részein is.
Az amerikai repülőterekre érkező utasokat fegyveres katonai személyzet fogadta,
mivel a terrortámadások után az államok kormányzói országszerte mozgósították a Nemzeti Gárdát a belföldi repülőterek védelmére. Ez a rendkívüli állapot több hónapig fennmaradt.
A rutinszerű biztonsági intézkedéseken ugyanakkor csak 2001 decemberében szigorítottak igazán, miután Richard Reid, a „cipős bombázó", megpróbálta felrobbantani a cipőjében elrejtett robbanóanyagot egy Párizsból Miamiba tartó nemzetközi járaton. Ettől kezdve a cipő levétele a biztonsági ellenőrzések részévé vált.
A biztonsági intézkedések az újabb fenyegetések felbukkanásával párhuzamosan folyamatosan fejlődtek, így az utasokat például arra is megkérték felszállás előtt, hogy vegyék le az öveiket, és vegyenek ki néhány tárgyat a táskáikból az átvilágításhoz. A nyilvánvalóan fegyverként használható tárgyakat, mint amilyen például a 9/11-es gépeltérítők által használt kés, betiltották.
Úgy tűnt, hogy minden egyes új követelmény tovább növelte az ellenőrzőpontok sorát, az ellenőrzésekkel töltendő időt, és így
az utasok kénytelenek voltak az eddigiektől megszokotthoz képest jóval korábban megérkezni a repülőterekre,
ha el akarták érni a járatukat. Sok utazó számára egyes újonnan bevezetett szabályok eleinte érthetetlenek voltak, mint például a folyadékokra vonatkozó korlátozások. Erre azért került sor, mert kiderült, hogy egyes folyadékokból is készíthető robbanóanyag.
2006-ban a brit hatóságok elfogtak egy bűnözőt, aki folyékony robbanóanyagot vitt volna egy polgári járat fedélzetére. Ennek következtében egy ideig egyáltalán nem lehetett folyadékot felvinni a gép utasterébe. Ezt később úgy módosították, hogy az utasok legfeljebb 3 uncia (85 gramm) folyadékot vihetnek magukkal. 2010-re pedig a teljes testszkenner megszokott látványossággá vált az Egyesült Államok repülőterein, majd egyre több helyen a világon.
A támadások kiváltotta intézkedések miatt kialakult hosszú sorok lerövidítése, vagy ha lehet, elkerülése érdekében fejlesztették ki a PreCheck és a Global Entry "megbízható utazók" programjait,
amelyek keretében azok az emberek, akik ennek díját kifizetik és megadnak bizonyos magánjellegű információkat, anélkül juthatnak át az ellenőrző pontokon, hogy levennék a cipőjüket és a kabátjukat, vagy ki kellene venniük a laptopot a táskájukból.
A PreCheck program az erre rendszeresített kérelemben és a rövid interjúk során olyan alapvető információkra kérdez rá, mint a munkahelyi előélet és a lakóhely, továbbá ujjlenyomatot is vesz, és a szolgáltatást igénybe vevőknek bele kell egyezniük abba is, hogy leellenőrzik, szerepelnek-e a bűnügyi nyilvántartásban. Az adatvédők különösen aggódnak amiatt, hogy a PreCheck a közösségi médiában közzétett bejegyzéseket (az ügynökség vezető tisztségviselője szerint ezt már elvetették), a releváns sajtójelentéseket, a helymeghatározási adatokat és az adatbrókerektől származó információkat is megvizsgálják, beleértve azt is, hogy a kérelmezők mire költik el a pénzüket.
Az új biztonsági intézkedések végrehajtása a szövetségi kormány felelőssége lett. 2001 novemberében a Kongresszus létrehozta a Közlekedésbiztonsági Hivatalt (TSA), és
2002 első hónapjaira ezen hivatal alkalmazottai az Egyesült Államok teljes területén a közlekedésbiztonság arcaivá váltak
- a repülőtereken, a vasutakon, a metrókon és más közlekedési eszközökön egyaránt. A törvény előírta, hogy minden feladott poggyászt át kell vizsgálni, a pilótafülkék ajtaját védőzárral kell felszerelni, és több szövetségi légi marsallt kell a járatokra küldeni.
A 9/11-et követő első évtizedben a szövetségi kormány összesen
több mint 62 milliárd dollárt költött a repülőtéri biztonságra, ezen belül a TSA éves kiadásai a 2002-es 4,34 milliárd dollárról 2011-re 7,23 milliárd dollárra emelkedtek.
A cél az, hogy a TSA munkatársai minél gyorsabban és kevesebb hibaszázalékkal tudják kiszűrni a potenciálisan veszélyes utasokat. Ennek érdekében pedig miközben az ország a terrortámadások 20. évfordulóján a hősökre emlékezik, a hivatal azon fáradozik, hogy a PreCheck révén minél több információ birtokába juthasson. A magánélet védelmezői emiatt attól tartanak, hogy az emberek szenzitív adatai esetleg harmadik félhez kerülnek, aki azokat törvénytelen célokra használhatja fel.
Az idei nyáron naponta átlagosan közel 2 millió ember áramlott át a TSA ellenőrzőpontokon. Többségük elfogadta a hosszabb ideig tartó ellenőrzéseket, mert ezek által egy gyors és bizonytalan világban nagyobb biztonságban érezhetik magukat.
Ugyanakkor úgy tűnik,
a TSA intézkedései is kijátszhatók.
Például 2015-ben az amerikai belbiztonsági minisztérium fedett ügynökök segítségével az esetek 95 százalékában át tudott juttatni kamu bombákat a TSA biztonsági ellenőrzésein. 2018-ban a Delta Airlines egyik atlantai poggyászkezelőjét elítélték, amiért a biztonsági igazolványát arra használta, hogy több mint 100 fegyvert csempészhessen a New Yorkba tartó járatokra. Nemzetközi kitekintésből pedig elég egy érzékletes példát említeni: 2016-ban, röviddel a felszállás után, egy bomba lyukat ütött a szomáliai Daallo Airlines egyik repülőgépén, a merénylő meghalt, de szerencsére 80 utas és a személyzet épségben földet ért. A szomáliai hatóságok közzétették a mogadishui repülőtérről készült videót, amelyen szerintük az látható, amint a férfinak átadják a bombát tartalmazó laptopot.
Ezek az incidensek rávilágítanak egy olyan fenyegetésre, amelyen a TSA embereinek még bőven akad tennivalója – szigorúbban, rendszeresen és rutinszerűen kell átvilágítani az olyan alkalmazottakat, akik légitársaságoknak vagy repülőtereknek dolgoznak, és magas szintű biztonsági engedéllyel rendelkeznek.
A cikkünk az utolsó oldalon a koronavírus-járvány, és a 9/11-es események közötti lehetséges párhuzamokkal foglalkozik a polgári repülés tükrében. Kérjük, lapozzon!
